Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)

AZ AUTONÓMIA KERETEI

AZ AUTONÓMIA KERETEI A város jogállása Gyöngyös kiváltságlevéllel rendelkező oppidum volt. A mezővárosi rang biztosított a város számára önállóságot és kedvezményeket, de csak meghatározott keretek között, és több oldalról korlátozva. Földesúri joghatóság alatt állt, így a földesurakkal kötött szerződések, úriszéki végzések szabályozták az önkormányzat működését, de emellett be kellett tartania a törvényekben megfogalmazott előírásokat, melyek a városokra vonatkoztak, és a vármegyei jogalkotás eredményeként létrejött statutumok is kötelező érvényűek voltak számára. Ugyan ez a jogi szabályozás erősen behatárolta a mezőváros önálló mozgásterét, de mégis lehetőséget teremtett azokon a területeken, ahová a földesúri, állami és vármegyei előírások nem terjedtek ki. Gyöngyös kiváltságait hosszú időszak alatt, fokozatosan szerezte meg. Elsőként 1334-ben Szécsényi Tamás, Gyöngyös földesura kérésére Károly Róbert adott a városnak privilégiumlevelet, melyben Buda város kiváltságait biztosította. A tartalmilag nehezen megfogható, szokásjog jellegű budai jog adományozása az uradalmi központból egyre inkább regionális központtá váló település addigi szintjét ismerte el, s egyben a továbbfejlődés kiindulópontját jelentette.

1 A kiváltságlevél tételesen nem ad felsorolást az elnyert jogokról, tartalmi elemeire következtetni lehet. Mint oppidum, megkapta azt a jogot, hogy elöljáróit maga választhatta meg, akik a város ügyeit szabadon intézték. Gyöngyös középkori levéltára nem maradt meg, így a városi önkormányzat létezésére csak szórványadatokból és későbbi utalásokból következtethetünk. A 14-15. századból források említenek gyöngyösi bírákat, de hatáskörükről és a hivatalszervezet működéséről nem szólnak.

2 A 16. század előtti időszak a városi jogszerzés szempontjából különösebb eredményeket nem hozott, egyedül birtokai, Encs és Bene puszta tulajdonjogának biztosítását jegyezték fel szabadalmaik nyilvántartásába.

3 Az 1500-as években legjellemzőbben a korábbi privilégiumok megerősítése, vagy egyes elemeinek hangsúlyozása történt, melyek egyben a jogok esetenkénti körülírását vagy értelmezését adták. így 1536-ban és 1540-ben János király megerősítette a város privilégiumlevelét, birtokait és jogait, a harmincad alóli mentességét, az adó- és vámszedés jogát továbbra is biztosította. A saját bírói illetőségnek - e feltehetően korábban is gyakorlott jognak - megfogalmazására is ekkor került sor. Eszerint a város polgárai fölött első fokon a saját bírái ítélkezhettek, sehol máshol bíróság elé állítani, javaikat lefoglalni nem lehetett.

4 1 E. Kovács 1984. 11-19. p. 2 Uo. 15. p. 3 HML V-101/b/13 Fase. XX. 75. 1. fol. (é. n.) 4 HML V-101/b/13 Fase. XX. 75. 12-13. fol. (é. n.) 7