Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE
végezték. Ezért a tanács 1712-ben pontosan meghatározta, hogy Szent György nap után két héttel köteles a bíró benyújtani számadását. 1737-es határozat szerint pedig már a választást megelőző napra el kellett készíteni a számadást, hogy az észrevételeket Szent György napján megtehessék, aztán 1757-ben pedig már két héttel korábbi határidőt szabtak meg. 31 5 Határozatot ebben az ügyben többet nem hoztak, de 1837 után az ellenőrzés joga a népgyűlést illette. 31 6 A pénzügyek vitelében az eseti meghatározás volt jellemző, mind a bevételeket, mind pedig a kiadásokat így kezelték. A bevételi oldalon nem csoportosították az egyes jövedelemforrásokat, mindig külön határozták meg az aktuálisan érvényes összegeket. Kiadásoknál is konkrét tételekről határoztak akkor, amikor egy-egy kifizetés szükségessé vált. 1805-ben a város gazdálkodását szabályozó instrukció már egyfajta előrelépést mutat, amikor együttesen szemléli az egészet és megpróbál eljárási szabályokat felállítani. A jövedelemforrások számbavétele mellett a „készpénzbeli bejövetelre" tételesen előírta a teendőket, s a kiadási oldalon, a „készpénznek kimenetelire nézve" is iránymutatást fogalmazott meg. 31 7 A számviteli előírásokat ugyan lényegesen pontosabb és részletezőbb formában határozta meg, de az addig is követett eljáráson alapvetően nem változtatott. A betartandó fő szabályt a tanács már 1737-ben rögzítette, amikor a kiadásoknál meghatározta, hogy csak előzetes megbízást követően, elismervény ellenében teljesíthetők: „Perceptor úr directiójára ...determináltatott, hogy akár determinatio, akár commissio mellett valamit erogál, iránta magának recognitiót végyen. " 31 8 A pénzmozgások nyomon követhetése és ellenőrizhetősége érdekében adminisztrációs teendőket minden pénzügyek kezelésével megbízott tisztviselőnek előírtak. A század folyamán ezek megfogalmazása konkretizálódott és a különböző bevételi és kiadási típusok speciális meghatározottságát is követni igyekezett. Mindezt egyetlen példával, a vásári jövedelmekre hozott előírásokkal illusztrálhatjuk. A 18. század elején a tanácsi határozattal megszabott jövedelmek beszedését a vásárbíró intézte, aki ezeket a bevételeket a maga nyilvántartásában vezette. 31 9 31 5 HML V-101/a/2 493. p. (1712. április 24.), HML V-101/a/4 332-336. p. (1737. április 24.), HML V-101/a/5 436. p. (1757. február 7.), Kovács (szerk.) 1984. 126. p. 31 6 „A kegyelmes királyi kiváltságlevél és az ezt megerősítő kegyes rendelet szerint évenként Szent György vitéz és mártír napján megesni szokott tiszti újító széket megelőzni szokott számadási vizsgálatok ezennel a folyó április hónap 19. napjára tűzetvén ki, mely határnap az egész városban a fertálymesterek, úgy a városházánál kifüggesztendő hírlelő levél által... közhírül tétetni rendeltetett." HML V-101/a/13 124. p. (1838. április 18.) 31 7 Szabó 1995-1996. A jövedelmek összeírásáról ezt megelőzően 1791-ben határoztak. HML V-101/a/7 388. p. (1791. április 11.), Kovács (szerk.) 1984. 194. p. 31 8 HML V-101/a/4 332-336. p. (1737. április 24.) 31 9 „...mely jövedelmet hetenként és naponként ő kegyelme magának introitusában feltévén helyesen, annak idejében iránta elégségesen tartozik rationálni." HML V-101/a/4 490-491. p. (1740. január 4.). Kovács (szerk.) 1984. 95. p. 72
