Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ AUTONÓMIA KERETEI
A döntés ebben a kérdésben egyértelmű, a korábbi joggyakorlatot tekinttette érvényesnek, de külön hangsúlyozta a földesurak ellenőrzési jogosultságát: a törvényszéki jegyzőkönyveket a tanács köteles az úriszéknek bemutatni, és az árvák vagyonkezelésének számadásait is ők ellenőrzik. 5 6 A beadvány további részében azok a jogsérelmek kaptak helyet, melyek a város birtoklását érintették, illetve gazdasági téren jelentettek korlátozásokat. A város birtokviszonyait érintették hátrányosan a földesúri beavatkozások, melyek már a 18. század elején elkezdődtek. A város saját birtokában lévő szántóföldjéből, melyet a lakosok között házsor szerint évenként kiosztott, a városban lakó földesurak is kívántak maguknak osztatni. 1742-ben ezt el is érték, házaik után ők is részesedtek belőle. 5 7 1807-től viszont már azok a földesurak is igényt tartottak rá, akiknek Gyöngyösön nem voltak házaik. Az újabb igény mellett maguknak minden évben megkívánták a földosztást, míg a város lakosai ekkor már csak minden 12. évben juthattak földterülethez. A város közösségi birtoklású legelőiből, melyek használatát szintén a tanács szabta meg, a földesurak önkényes foglalásokat engedélyeztek, a Forgách részen lakóktól pedig külön taksák beszedését rendelték el. A város belterületén a házhelyek kiosztása is vita tárgyát jelentett Gyöngyös és földesurai között. A tanács szerint ez mindig az ő jogosultsága volt, maguk a földesurak is csak az engedélyükkel juthattak területekhez. 1724-től viszont már jogtalan foglalások történtek a városban, melyet a földesuraktól függő tanács is szentesített. 5 8 A vármegye jogértelmezése szerint a földek kiosztása a tanács hatásköri feladata, és csak azok jogosultak használatára, akik a városban házat bírnak. A földesúri különadók bevezetése az úrbéri és 1828. évi rendeletek szerint tilos. A város közföldjeiből tett foglalások ügye és „ennek orvoslása ezen politikai útra nem tartozandó". A városbeli házhelyek kiosztását vagy építkezések engedélyezését a megyei állásfoglalásban földesurak számára szintén megtiltották, mindezekben az ügyekben a tanács illetékes. A Helytartótanács ezt megkerülve csupán az önkényes adónemek bevezetését, illetve a meglévők mértéktelen emelését tiltotta. 5 9 Külön tették panasz tárgyává a szőlők szabad adásvételét érintő jogsérelmeket. A török kiűzését követően a szőlőterületeket is a tanács osztotta ki a lakosoknak, akik ezeket a szokásban lévő eljárás szerint egymás között szabadon értékesíthették. 6 0 1701-ben a szőlők már házak után kerültek összeírásra, így elkezdődött azok házakhoz és ezen keresztül az adott házat birtokló földesúrhoz való rögzülése, de még 1752-ben is szabadon átvihették szőlőjüket más fennhatóság alá költözéskor. 6 1 1816-ban viszont úriszéki határozattal megszüntették a szőlők sza5 6 HML V-101/b/23 Fase. XXX. 52. 2-3. fol. (é. n.), 58. 1. fol. (1836) 5 7 HML V-101/a/4 453. p. (1742. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 97-98. p., HML V101/b/13 Fase. XX. 75. 30-33. fol. (é. n.) 5 8 HML V-101/b/13 Fase. XX. 75. 29-30. fol. (é. n.) 5 9 HML V-101/b/23 Fase. XXX. 52. 3-4. fol. (é. n.), 58. 1-2. fol. (1836) 6 0 HML V-101/b/13 Fase. XX. 75. 27. fol. (é. n.) 6 1 HML V-101/b/13 Fase. XX. 75. 27., 31-32. fol. (é. n.) 20
