Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)

AZ AUTONÓMIA KERETEI

Az érdekellentétek a legkülönbözőbb megnyilvánulási formákban jelentkeztek. A 18. század elején a földesúri beavatkozás inkább közvetett eszközökkel és módon történt, de a 19. században már nyílt és egyértelmű jogelvonásként mutatkozott meg. A város mindezekre különbözőképpen reagált. Kezdetben megpróbált egyezségre jutni földesuraival, majd tiltakozásának adott hangot. A földesurak közötti érdekellentéteket is kihasználták privilégiumaik védelmében, amikor jogorvoslatot egyik ellenében a másiknál kerestek. A 18. század végétől határozottabbá vált a város, mint közösség fellépése is, a lakosok polgári pert kezdeményeztek az érdeküket nem megfelelően képviselő bíró ellen, de a tanács maga is fellebbviteli fórumokhoz fordult jogsérelem esetén. A 19. században már nemcsak a vármegyétől vártak jogorvoslatot, hanem az uralkodóhoz is eljuttatták panaszaikat. Mindezek a város jogállását befolyásolták, s a különböző területeken eltérő módon jelentkeztek. A város és földesurai A bírák és a tanácsbeliek választása A város kiváltságai közül a legfontosabb az elöljáróság szabad választásának joga volt. Gyöngyös önkormányzatának legrészletesebb szabályozását 1659-ben készítették el a város földesurai. Május 16-án Füleken Rákóczi György és László, Koháry István, Esterházy Miklós és Sándor, Bossányi László, Lónyai Anna, Dósa Ádám képviselőik útján, Vámossy István és Sőtér Ferenc személyesen jelen lévén közös elhatározással nyolc pontba foglalták össze a városra vonatkozó előírásukat, amit még ugyanebben az évben, szeptember 13-án Pozsonyban Forgách Ádám, Homonnay György, Rákóczi László, Thököly István, Esterházy Miklós és Sándor, Koháry István, Nyáry Zsigmond, Bossányi László, Haller György, Lónyai Anna, Vámossy István és Dósa Ádám módosítottak.

1

3 A két rendszabás részletesen meghatározta a bíróválasztás módját, idejét, s a magisztrátus hatáskörét is szabályozta. A különbség a két előírás kötött egyetlen lényeges pontban van, mégpedig a megválaszthatok körének kijelölésében. Míg a május 16-i rendszabás nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a magisztrátus tagjai közé a nem katolikus vallásúak is bekerülhessenek, a szeptember 13-i előírás, éppúgy, mint az uralkodó 1655-ben kiadott oklevele, már megtiltja a nem katolikusok hivatalviselését: „...a bírák és tanácsbeliek ne más, hanem a catholica religion valók közül választassanak és legyenek. "

14 A város vezetéséből így kizárták a más valláson lévőket. A tisztújítás időpontját Gyöngyösön Szent György napjában (április 24.) határozták meg. A földesúri rendelkezés szerint két héttel előtte került sor a jelölésre, mely a hivatalban lévő magisztrátus feladata volt. A megnevezett személyek közül a város lakosai szótöbbséggel választották meg április 24-én a bírót, a tanácstago1

3 HML V-101/a/l 6-12. p. (1659. május 16.), Kovács (szerk.) 1984. 7-9. p., Szederkényi 1891. 352-356. p., Bachó 1941. 93-100. p. 1

4 Szederkényi 1891. 353. p. 10