Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

5. BŐRFELDOLGOZÓ IPAR

1936-ban a várhegyi kőbányát a Várhegyi Andezit Kőbánya és Építészeti Vállalat Rt. művelte.

37

6 Az évszázadok során a Várhegy kőanyagát jórészt lefejtették, mára csak egy hatalmas kalderaszerű mélyedés jelzi a korábbi kőfejtés helyét. Magyalosi kőbánya A szürkésfehér színű kőfejtő a községtől három km-re északnyugatra található, ahol a termelhető kő nagysága elérhette az egy m

3-t is.

37

7 A község határában már létező kőbányára utalnak azok az 176l-es határjárásból származó helynevek, mint: Kőhegy, Kővágó, Kővágó bánya

m. 1810 körül gr. Sztáray János nyitott kőbányát a községtől mintegy 3 km távol északnyugatra, a Magyalosi tanyán. 1904 körül évente mintegy 10-12 vagon (100-120 tonna) követ termeltek, amelyet nyers és faragott állapotban építésekre, útjelző köveknek, keresztek készítésére használták.

37

9 Visonta, köszörűkőbánya 1794-ben térképen előforduló adat szerint már létezett a kőbánya, amelyet a helynevekben ma már csak a Köszörűkő oldal nevű határrész jelöl. Egykor köszörűnek való követ fejtettek itt.

38

0 5. BŐRFELDOLGOZÓ IPAR A céhes tímár kézműipar a XIX. század közepén már nem tudott megfelelni a követelményeknek és hanyatlásnak indult. A kézműves tímárságok gyárrá válását elősegítette az 1840. évi XVIII. tc., mert kimondta, hogy „aki a törvények szerint kereskedést kezdhet, szabadban gyárat is állíthat fel..., a gyártó intézetekben mindennemű mesterségeket űző segédmunkásokat alkalmazhatnak". Az 1840. évi XVII. tc. pedig korlátozta a céhek mint feudális kézműipari szervezetek kiváltságait. Ez idő tájt mind jobban fejlődésnek indult a manufaktúraipar, amelyre jellemző volt a kézi munka mellett a jelentős munkamegosztás. így a bőrfeldolgozásban is elkülönült a timsós cserzéssel dolgozó csávás- és a fehértímárság, valamint a halzsírral cserző irhásság, továbbá a növényi cserzőanyagokat felhasználó cserzővargák munkája. Ez utóbbiak ismét két csoportra oszlottak munkamódszerük alapján: a vöröstímárokra (Rotgerber) és a cserestímárokra (Lohgerber). A hazai cserzővargák a szokásos tölgykéreg mellett - magyar kezdeményezésre - elsőként használták fel a gubacsot cserzési célokra.

38

1 57

6 LADÁNYI M., 1936. 282. 37

7 KŐFALVII., 1980. 281. 37

8 HML. IV-9/d/40. Vármegyei polgári perek. 1761. Nr.° 580. 3

7' SCHAFARZIKF., 1904. 131. 38

0 HACSAVECZ B., 1980. 60.; Heves megye földrajzi nevei. 1988. IV. 151. .isi jóin B., 1982. 176. - A gubacs (suska, jelent még tobozt is) mogyoró, dió nagyságú, barnásszínű gubó, a tölgyerdőkből kerül ki, miután a gubacsdarazsak a tölgyfa levélkocsányán 78