Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

4. KŐ-, ÉPÍTŐKŐ- ÉS MALOMKŐBÁNYÁSZAT

Időközben a felsőtárkányi pala termelése olcsóbbnak bizonyult, s a nagyvisnyói bánya kevésbé volt érdekes a püspöki uradalomnak. Ezért a püspökség a bányától megvált, amely világi birtokosok kezére került. Farkas Jánosnak még volt egy érdeme a palakő készítésénél. Azt ígérte a püspöknek, ha beválik a visnyói pala, akkor akár meg lehet tízszerezni a termelését egy általa ismert eszközzel, ami egy speciális palavágó kalapács volt.

33

2 A XIX. században e kalapácstípus széles körben elterjedt, s használták a felsőtárkányi és a nagyvisnyói palakőfejtéseken. Az 1810-1 l-ben épült visnyói templom tornyát a helyben bányászott palakővel fedték.

33

3 Az 1812-1817 közt épült pétervásári templom fedéséhez szükséges 568 bécsi mázsa palakövet Visnyóról hozták.

33

4 1 8 1 7-ben Zipser országleírásában részletesen írt róla. A kiváló palakövet Thonschiefernek, ill. Dachschiefemzk, vagyis tetőfedő palának nevezte. Megemlítette, hogy ezzel fedték a nádor budai palotáját, majd egy templomot Oroszlányban, később a pozsonyi sörházat, ill. a pesti evangélikus templomot. Különböző méretben készítették a palát.

33

5 33

2 Eredeti példány maradt fenn ebből a kalapácsból, melyből egy a szerző tulajdona. 33

3 DOBOSSYL., 1992. 99. 33

4 SAFFARIKGy., 1983. 127. 33

5 ZIPSER, CHRISTIAN A., 1817. 426-427. 8. kép. Palavágó kalapács a XIX. századból 73