Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

4. KŐ-, ÉPÍTŐKŐ- ÉS MALOMKŐBÁNYÁSZAT

1958-1967 között 444 457 tonna szenet adott. A bányát gazdasági okok miatt kellett bezárni, s a termelését 1967. július l-jén végleg megszüntették."

0 4. KŐ-, ÉPÍTŐKŐ- ÉS MALOMKŐBÁNYÁSZAT A megelőző korok építkezéseinek a gyakorlata szerint az ember az építőanyagot mindig az építkezés helyéhez közel kereste meg. Csak ha a kő minőségét nem találta alkalmasnak valamelyik közeli kőbányában, akkor szállította azt távolabbról. Ilyenformán csak az elmúlt háromszáz évben számtalan kisebb-nagyobb olyan kőfejtő keletkezett az építőkövekben viszonylag gazdag Heves megyében, ahol hosszabb-rövidebb ideig bányászták, faragták a köveket. Ezek mindegyike nem lehetett vizsgálódásom tárgya. így csak azokat az ismertebb, jelentősebb megyebeli kőfejtőket vettem figyelembe, amelyeknek működésére történeti adataim voltak. Igaz az a megállapítás, hogy a középkortól kontinuusnak tekinthető a kőbányászat s kőfaragás gyakorlata Eger környékén, a Bükkalján és a mátraalji kőbányákkal rendelkező településeken. Ha figyelembe vesszük a Magyarországon működő kis számú kőműves-, kőfaragócéhet, s még ha hozzászámítjuk a más iparokkal társult céheket is, csak alig három tucatra tehető a számuk. Nehéz elképzelni, hogy csak a céhes iparosok elegendőek lettek volna azokhoz a polgári, világi és egyházi földesúri építkezésekhez amelyek a késő feudalizmus, ill. a polgárosodás korában megindultak. Az időközben megnyílt, újranyitott kőbányák csak paraszti munkaerőn alapuló, erőteljes háziiparszerű háttériparral együtt tudtak létezni, és a megnőtt építkezési igényeknek eleget tenni.

11

1 A XVIII-XIX. század első felében is, a megelőző korok gyakorlata szerint, a követ kézi eszközökkel vágták. Ezért is nevezték a bányahelyeket kővágóknak. A bányáknál a kitermelt építőkövet kézi erővel durván megfaragták. Az egri rendelkezések szerint 1802-ben a követ csákánnyal a kőművesek is megfaraghatták, viszont a kőfaragó mesterséghez tartozó szerszámokkal - vésővel, fabunkóval, cifrázó csákánnyal 112 nem. Egy átlagos kőfaragónak, aki puha mészkőből faragta a kváderkövet a következő szerszámkészlete volt. Egy kb. 3 cm szélességű, nem túl vékony élű, tompa széles véső, egy hagyományos fabunkó, egyenes léc, derékszög és mérték. A nagyoláshoz, hasításhoz egy kétélű fejsze állt a rendelkezésére, amelynek az éle fogazott volt, és egy csákányra emlékeztető kézi szerszám, amelynek egyik vége hegyes, a másik fejsze élű kiképzésű lehetett."

3 1,

0 CSIFFÁRY G., 1977. 67-69. 11

1 VIGA Gy., 1985. 7. 11

2 LÉNÁRT A., 1982-1983. 192. 11

3 KŐFALVII., 1980. 259. 44