Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
3. SZÉNBÁNYÁSZAT
Egerbakta 1759 után 8 évvel később Fazola Henrik hallomásból szerzett értesülések alapján viszont végigkutatta az egri püspöki uradalom hegyeit, kereste a régebben már művelés alatt állott, de utóbb valamilyen okból felhagyott bányahelyeket, vagy felszíni kibúvásokat. Fazola bányászati kutatásai során fedezte fel az egerbaktai kőszenet. 9 0 1767-ben Schöner Ferenc, a szomolnoki bányafelügyelőség segédtisztje, kutatási jogot szerzett az Egerbaktán, Bogácson és Diósgyőr felett felfedezett kőszénre. 9 1 Később ilyen felszíni kőszénkibúvásra akadtak Egerbaktának Bátorral szomszédos határán. A kísérleti fejtést egy-két munkással rögtön megkezdték. 9 2 1770 nyarán Eszterházy püspök Bécsből Egerbe hivatta Pohl József téglásmestert azért, hogy az ez időben már meglévő baktai kőszénbánya közelében felállítandó téglakemencében kísérletet tegyen, vajon a helyben termelt kőszén alkalmas-e téglaégetésre? Egerbaktán ekkor Steinkohl Grube, azaz kőszénbánya létezéséről tudósít a forrás. 9 3 Ez a legelső igazolható adat a település határában nyitott szénbányáról. 1789. június 16-án Farkas János, a püspöki építési iroda vezetője azt jelentette: „A baktai erdőben ott, ahol ennekelőtte egynéhány esztendőkkel a szénkövet kezdették keresni, onnan kivágtunk egy csomót és próbát tétettem a szögcsinálóval, aki Németországban is dolgozott az olyan szénnel. Aki ... látván a fának nagy drágulását, reménykedik, hogy mesterségét azzal folytathassa... A szénkőhöz aratás után hozzáfogtak, mivel már itt két német mesterember, aki azzal akar dolgozni ", 9 4 Ez a legelső igazolható adat a település határában nyitott szénbányáról. 9 5 A vállalkozó kedvű Farkas János tovább kutatott az egerbaktai szén után. 1796 márciusában először Egerbakta határában dolgoztak a „kőszénkeresők és ásók", akik napi 15 garas bért kértek a kutatás idejére, s ha megtaláltak fejthető bányát, akkor a feltárás idejére 12 garast, ha pedig már véglegesen elkezdhetik művelni a bányát, 15 rajnai forint havi bért kívántak kapni. 1796. március 30-án a szarvaskői völgybe mentek a kutatók. Április elején, arról a helyről, ahol eddig hiába kutattak a szén után, átvitte Farkas János a munkásokat arra a helyre, amelyen a püspök engedélyével már tárót nyitott a szén felett, s ahol a bányászok „a vastagon fekvő kőszéneret észrevették". A bányában szépen haladt a feltárómunka. 1796. április 22-én már 6 ölnyire volt a tárna, de a vizesárok miatt nehezen lehetett megközelíteni, ezért két helyen hidacskát készítettek. E bánya a művelés során idővel egyre megnagyobbodott, s pár hónap elteltével már 2 ágban termeltek. A baktai bánya egyik vágata 8 öl hosszú, míg a másik 20 öl hosszú volt. A bányászok abban bíztak, hogy mennél beljebb hatolnak, annál jobb lesz a szén minősége, kivált, ha víz is fakad benne. Végül annyi víz került a tárnába, hogy 9 0 SOÓS I.-KISZELY GY.-ZÁDOR T., 1960. 9-10.; CSIFFÁRY G., 1987. 199-200. 9 1 SOÓS I.-KISZELY GY.-ZÁDOR T., 1960. 9. 9 2 SOÓS I., 1970. 17. 9 3 HML. XII-3/e/269. 1770. évi számadási mellékletek. 42. 9 4 SOÓS I., 1970. 17-18. 9 5 Az 1770-es kísérleti célú szénfejtés tényére a közelmúltban bukkantam rá. Ezért a korábbi bányászattörténeti írásaimban - CSIFFÁRY G., 1977. 9.; CSIFFÁRY G., 1987. 200. - csak az 1796-os bányanyitás tényét közöltem BÁRCZY Z., 1960. 48. munkájára támaszkodva. 39
