Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
2. SZÍNESÉRCBÁNYÁSZAT
Mihály iglói bányászok is. Az új kutatók megjelenésének a hatására Fazola sietett megszerezni a bányahatósági jogosítványt. Ezért 1767. november 17-én a pásztói bányakönyvbe bejegyeztette turzási jogát a Vörösvár-hegyen talált régi, beszakadt ércbányákra, meg a Fehérkő-hegyen lévő timsós forrásra. 1769. március 14-én jogosítványt szerzett a timsós forrás mellett lévő ezüst- és rézércet tartalmazó bányahelyekre. 8 1 1779-ben, Fazola Henrik halála után, br. Orczy József, aki Parádot a Grassalkovichoktól bérelte, felülvizsgáltatta a bányakönyvekben a mátrai ércbányák birtokviszonyait, s október 17-én a Vörösvár-hegyen lévő bányához rendelte fogadott bányászait. Orczy tevékenységével új szakasza kezdődött a mátrai ércbányászatnak. 1780 októberében Orczy megkezdte a parádi Vörösvár-hegyen található bányák művelését, egyelőre 6-8 bányásszal. A próbavizsgálatok kedvező eredményeire alapozva még ebben a hónapban egy bányatársulatot alapított, jórészt családi alapon. 1782-ben Meissner János volt a parádi bányamű felügyelője. Orczyék ekkor az Antal- és a József-tárót művelték, de a Bánya-völgyben még ezen kívül működött Hogh Pongrác Barbara nevű ezüstbányája is. 1783. március l-jén Meissner jelentette, hogy a Nagyvörösvár-hegyben gazdag ezüstlelőhelyre akadtak, ahol két bányász próbaásást végzett, s az év derekán már nyolc selmeci bányász robbantással művelte a bányát. 1785-1790 között Orczy növelte a Vörösvár-hegyen lévő bányáinak a számát, szerette volna a saját érczúzóját felépíteni, s ehhez mind több termel vény re volt szüksége. Orczyék a helybeli bányákban 1780-tól ezüst-, ólom- és rézércet fejtettek. 1785-ben két bányája volt Párádon: a József- és a Barbara-táró. A tulajdonos fokozatosan felhalmozta a zúzásra váró érceket: 1785-1786. évek termelésével együtt már a feldolgozásra váró kitermelt érc mennyisége 40 000 bécsi mázsára rúgott. 1786. április 8-án megkezdte a harmadik táró művelését. 1786-ban felépítették és készre felszerelték a zúzóművet, amelyet 1786. szeptember 23-tól működtettek. A zúzóműben ércet zúztak, ill. széreltek, s az eljárással olvasztásra kész színport termeltek. 1788-1789-ben Orczy br. a település határában minden korábbit felülmúló bányakutatásokba kezdett, s növelni akarta a zúzóművek számát. Az új bányanyitások ellenére a termelés visszaesett 1789-ben, mivel a vörösvár-hegyi bányák kimerülőben voltak, gyengült az ércek minősége. 8 2 1785-ben Grassalkovich II. Antal tiltakozott br. Orczy József, a debrői uradalom bérlője ellen, mert a bányáinak műveléséhez szükséges fát, a debrői, tófalui, káli és a kompolti erdők pusztítása útján szerezte be. 8 3 1787-1788-ban az egri szerbek társulatának is volt egy ércbányája a község határában, amely Nepomuki Szent János nevét viselte, feltehetően azonos volt Fazola Henrik egykori Fehérkő-hegyen álló bányájával. Viszont nem volt sem zúzóművük, sem kohójuk, a kitermelt ércet a Szepes megyei Óvízre szállították az ottani kincstári kohóba. A kitermelés és a szállítás költsége viszont kétszer annyiba került, mint az értékesítés. A ráfizetés miatt felhagytak a további kísérletezéssel. 8 4 8 1 SOÓS I.-KISZELY Gy.-ZÁDOR T., 1960. 10. 8 2 SOÓS I., 1966. 1-18. 8 3 HML. IV-l/b/145. Közgyűlési iratok 1785. Nr.° 185. 8 4 SOÓS I., 1955. a. 431. 37
