Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

1. VASÉRCBÁNYÁSZAT

1. VASÉRCBÁNYÁSZAT A terület kora újkori vasérckutatása, hasonlóan a nemesérc- és színesércbányászathoz, szintén rendelkezik középkori előzményekkel. Heves megyében a legkorábbi adatunk a vasérc bányászatára 1296-ból való. Ez évben III. András magyar király engedélyt adott Kompolthy Péternek a Domoszló határában nyitott vasércbánya művelésére, s az ide települő idegen bányászok különféle bányászkiváltságokat nyertek.

2

1 Ezután többé semmi írásos nyoma nem maradt a domoszlói vasércbányászatnak. Régészeti adatok alapján azonban a megye más területén is bizonyítottnak tekinthető a vasérc bányászata és korai kohósítása. A Bükk hegység Heves megyei területén Szarvaskőn és Szilvásváradon a 900-1242 közötti évekből vasolvasztó nyomaira bukkantak, amelyek a helyben talált vasércek feldolgozására létesültek.

2

2 A korai középkorban a Bükk hegység északi lejtőjén is folyt a vasérc bányászata, így Dédes község határában létező vasércbánya műveléséről okleveles adat is fennmaradt. A falut ekkor borsodi várjobbágyok lakták, s Dédes 1247. évi határjárásában szerepel: „Vádit inferius ad locum per silvam ubi cultura ferre inciperit", vagyis magyarul: lefelé megy az erdőn keresztül a határvonal, ahol elkezdődött a vasművesség. Ez a korai vasércbánya Dédes községtől délre feküdt. Ezen kívül Dédestől csupán néhány km-re, északnyugatra lévő Uppony területén is előkerültek a X-XII. századi vasolvasztó maradványai. Továbbá a Sajó menti Vadnán is felszínre kerültek vassalak maradványok a Vasvár nevű dűlőben, amely határnév az Árpád-kor óta élő helynév.

23 A Bükk vidékén a XIII. század második felében, úgy tűnik, felhagytak a meglévő vasérctelepek művelésével, viszont a XVIII. században a területen a vasérc bányászata újra elkezdődött. Fazola Henrik fedezte fel az upponyi vörösvasércet, s az upponyi Péterbánya jó minőségű vasércének feldolgozására létrejött az ómassai, majd hámori vasolvasztó. 1776 körül vették birtokba a tapolcsányi, nekézsenyi és a telekesi agyagvaskőbányákat.

2

4 A Bükk vidékén több helyütt is előfordul a vasérc. A Bükk hegység északi szárnyán, Uppony környékén talált vasérctelepeknél is a dolomitrétegek alakultak át az oldatok hatására vasérccé. Az érctestek 10-50 m hosszúak, 5-15 m szélesek, vastagságuk 4 m alatti. A tiszta vastartalom 27-49% között változó.

2

5 A szarvaskői és szilvásváradi korai középkori vasérccel kapcsolatos lelőhelyek közelében a kora újkorban is találtak vasércet, s megkísérelték azok kitermelését és feldolgozását. A Bélapátfalva és Szilvásvárad határában előforduló érceket a földtani irodalom szilvás-apátfalvi ércesedésként említi, és a Bükk hegység nyugati peremén előforduló karbonkorú palákhoz köti. Ezzel kapcsolatban megtalálható a bélapátfalvi Kelemenszéke nevű 2

1 ETHEI SEBŐK L., 1880. 43. 2

2 HECKENAST G.-NOVÁKI Gy.-VASTAGH G.-ZOLTAY E., 1968. 58-59. Mindkét település szerepel a Magyarországi salaklelőhelyek és olvasztóhelyek 900-1240. években című térképen. Lásd: uo. 61. 2

3 HECKENAST G.-NOVÁKI Gy.-VASTAGH G.-ZOLTAY E., 1968. 149. 2

4 SOÓS I., 1955. a. 428. 2

5 JUHÁSZ Á., 1987. 162. 26