Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
18. LŐPORGYÁRTÁS
18. LŐPORGYÁRTÁS A lőpor 75% kálisalétrom (KNO3), 15% faszén és 10% kén porrá őrölt keveréke. Pirotechnikai célokra ma is használják. Gyakorlatilag az összetétel évszázadok óta azonos. A szentpétervári Ázsia Múzeum is őriz egy, a XIV. század elejéről származó arab kéziratot, amelyben a lőpor összetétele a következő: 10 rész salétrom, 2 rész faszén és 1,5 rész kén, amely százalékosan: kb. 74,1% salétromot, 14,8% faszenet és 11,1% ként tartalmaz. Hasonló receptet talált Gárdonyi Géza az Egri csillagok című regényének megírásakor anyaggyűjtése során. 165 5 Freeskay János szerint a lőpor öszszetétele 75 súlyrész salétromból, 12 súlyrész kénből, és 13 súlyrész faszénből áll. 165 6 A köznyelv a puskapor elnevezést használja, a szaknyelv gyűjtőnéven lőport említ. Az ágyúlőpor durvább szemcsézetű, mint a pisztolylőpor. A lőporgyártásnál az azonos szemcsenagyságot rézszitán vagy selyemből készült szitán való átszitálással kaptak. A vas- és acéleszközöket a lőporgyártás során kerülték, mert azok használatakor szikra képződhet, ami az elegyet felrobbantja. A robbanás elkerülése végett a szemcsézést a favázas, fagolyós lőpormalmokban történő őrlés után megnedvesített lőporral végezték, s azt utólag újra megszárították. A száraz lőpor tárolása is nagy körültekintést kívánt nedvszívó tulajdonsága miatt, mert a nedves lőpor nem ég rendesen. A lőpor készítése során a salétromot, a ként és a faszenet külön megőrölték, vagy szárazmalmokban vagy rézmozsarakban összetörték. Ezután szállították a lőpor elegyét a puskapormalomhoz még egyszer jól összetöretni, miközben vízzel gyakran locsolták a robbanás veszélye miatt. Ha a puskapornak alkalmas anyagot finomra törték, kerek lyukú rézszitán vagy selyemszitán megszitálták. Azért, hogy a nedves massza átpréselődjön a szita lyukain, a szitálás közben az anyagra nehéz fatányért tettek. Az átszitált lőport szabad levegőn vagy fűtött helyiségben megszárították. A szárító szobákban rendszerint egy darabból öntött vaskemencék voltak, amelyeket kívülről agyagból és mészből álló sárral betapasztottak. 165 7 A kész lőport hordókban vagy tonnákban (nevezték tunellának is), esetleg bőrzsákokban tárolták. A lőpormalmokban általában hűvös időben dolgoztak. Forró nyári hónapokban, amikor a száraz meleg hatására nagyobb a robbanásveszély, a munka szünetelt. A lőpormalmok malomháza fából, könnyű faszerkezettel készült. Különös gondot fordítottak a falak és a tető borítására, a technológia ui. huzatmentes, beázástól mentes, biztosan védett munkateret követelt. 165 8 A tüzérség története azt igazolja, hogy a XVI. századtól számítható a tüzérségi arzenálok fénykora. Ez időben azon volt a hangsúly, hogy a hadiszertárak tömve legyenek tüzérségi anyaggal, mert úgy látszik, a tapasztalat ekkor azt mutatta, hogy embert és állatot könnyebb volt a harchoz előteremteni, mint az anyagot beszerezni. Ezt lehetővé tette, hogy a tüzérség terén a technikai haladás lassúbb ütemű volt, az anyagfelhalmozás nagyobb akadályokba - új találmányok miatti elavulás stb. - nem ütközött, 165 5 Eszerint a puskapor „három negyede salétrom, a negyedik negyed kén és szén" - GÁRDONYI G., 1954. 252. 165 6 FRECSKAY J., 1877. II. 307. 165 7 MÖLLER J., 1818. 210. 165 8 PONGRÁCZ P., 1967. 160. 284
