Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

17. SALÉTROMGYÁRTÁS

sok sikertelen Írásaik után még most is tartozik, melynek követelésében kérték a Tekin­tetes Vármegyét Ügyöknek Zólyom vármegyénél való elő mozdítására ". 162 4 Bükkszenterzsébet 1783. április 20-án Csincsala György salétromfőző szerződést kötött a szenterzsé­beti bírákkal, hogy a főzéshez szükséges tűzifát ölenként 1 rajnai forintért mindaddig a jobbágyoktól fogja vásárolni, amíg a faluban fog főzni. Viszont a közbirtokos neme­sek megakadályozták a jobbágyokat, hogy a közös erdőből a hulladékfát elszállítsák: „Nemes Utassy Família a többi Nemesekkel együtt nem tekintvén azt, hogy mink Cont­ractus szerént és a földes Uraság Comissiója mellett mind tavaly, mind az idén az Sa­létrom Égetőnek az Öli fát administráltuk, hanem most látván Nemes Uraimék, hogy az salétromostul az quantumnak lefizetéssére előre egy keves summa pénzt az szegénség fel vett erő hatalommal a Salétromosnak az nyakára hordják az Öli fát és az Szegény Contribuons Népet Agyon Veréssel fenegetik és tilalmazzák az öli fának adminisztra­tiojatul". Ezért panaszukkal a jobbágyok az Erdőkövesden lakó br. Orczy Józsefhez, mint főbirtokoshoz fordultak segítségért, aki úgy döntött 1785. április 6-án: „Megengedtetik a jobbágyoknak hogy ezen Comissiom erejével Szent Erzsébeti erdőben esett fábul a salétromosokkal tett alkujuk szerént öli fát vághassanak". Viszont 1786-ban a vármegye eltiltotta a környék nyolc falujában (Szentdomonkos, Tarnalelesz, Bükkszenterzsébet, Istenmezeje, Erdőkövesd, Pétervására, Ivád, Váraszó) a salétromfőzéshez való nyersanyagszállítást, mert a jobbágyok e célra a házaikat is áten­gedték, nagyban ásták házuk földjét. Ezért „a salétromfőzők ne bátorkodgyanak a földet hordani. De amit a szenterzsébeti salétromfőző múlt esztendőben hordott azt bízvást kifőz­heti". 162 5 A községben 1783-1786 között vannak adatok a salétromfőző tevékenységre. Eger Az egri vár 1508-ból való leltárában 12 tonna, vagyis hordó mennyiségű puskaport írtak össze 162 6 A lőporkészítés egyik nyersanyagának, a salétromnak, korai helybeli ké­szítésére nem találunk további adatokat. Ennek az az oka, hogy a XVI. században Debrecen látta el az egri várat salétrommal, amiről királyi utasítások tanúskodnak. 162 7 Később, a török fokozatos terjeszkedése nyomán egyes helységek elszakadtak a magyar állam területétől, s így jövedelmeik is elmaradtak. Bécsben ezen oly módon igyekeztek segíteni, hogy ezeknek a behajtásával is a várat bízták meg. Az uralkodó által az egri várnak biztosított rendkívüli jövedelem a számadásokban „occupatia bona" elnevezéssel szerepelt. Debrecen városa az 1594-95-ös számadások szerint évente 500 forintot volt köteles fizetni az egri várnak ún. „salétrompénz" címén. Ez az összeg a debreceniek salétromfőzése után fizetendő átalányadónak felelt meg. A Sze­162 4 HML. IV-l/a/82. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1820. 337. 162 5 HML. IV-l/b/144. Közgyűlési iratok. 1785. Nr°. 389. 162 6 E. KOVÁCS P., 1992. 342. 162 7 SELMECZI KOVÁCS A., 1991. 235. 279

Next

/
Oldalképek
Tartalom