Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
16. HAMUZSÍRGYÁRTÁS
átlagban az érseki uradalomnak 361 frt 48 kr haszna származott a solymosi hamuzsírfőzésből. 154 6 1827-40 közt évente átlagosan 168 bécsi mázsa hamuzsír készült. 1844-ben az üzemhez a következő épületek tartoztak: „egy lakó ház, melyben két ház népe fért el; 12 ökörre való kő istálló kocsiszínnel; hamuzsírfőző szín; hamutartó szín; méhes ". 154 7 Egy 1845-ből fennmaradt leírásból kiderül, hogy Gyöngyössolymos határában az egri érsekségnek 1810-től folyamatosan üzemelő szalajkafőzője létezett, amelyet korabeli szóhasználattal „szalajkagyárnak" említenek. Ez az üzem három helybeli konvenciós cselédet, továbbá a korábban elpusztult hasznosi és szuhai hutákból ide telepített néhány munkást foglalkoztatott. 154 8 Azt a tényt, hogy 1845 táján a megszűnt szuhai huta munkásai átjártak Gyöngyössolymosra, a helynevek közt fennmaradt „Szuhahutaiak útja" határnév is bizonyítja. 154 9 A hamuzsír főzéséhez és fehérítéséhez szükséges fahamut az érsekség cseres és bükkös erdeiben kínálkozó hulladék- és gallyfából égették. A telep elsősorban csak a hulladékfa hasznosítása céljából létesült. E leírás szerint a telepen évente 100-150 bécsi mázsa (5600-8400 kg) szalajka készült, 1845-ben már kevesebb, mint az 1810-es években, mivel a bükkös erdők is megritkultak az idők során. Az égetéshez szükséges 10-12 bécsi mázsás főzőkatlanokat Stájerországból szerezték be, mivel a Rohoncon készült katlanok nem váltak be. A hamuzsír mázsája 20 váltóforint volt helyben, míg Pesten 24-25 váltóforintot is adtak érte, főként a vászon fehérítéséhez használt fehér szalajkáért. A kék szalajkát inkább az üveghutákba szállították. 155 0 A solymosi „szalajkagyárról" megemlékeztek más korabeli országleírások is Fényes Elek azt írta: „A dűlt fákból az egri érsek egy jeles hamuzsírfőző intézetet tart, melly évenként 5000 mázsát állit elő". 155 1 Fényes Elek 1847-es termelési adata nagy túlzás még akkor is, ha az adat bécsi mázsában értendő, ami az 1810-1820-as évekre vonatkozóan sem lehet igaz. Végül is ott, ahol az erdők közelebb voltak Gyöngyös városához, ott a solymosi erdőkből kitermelt épület- és tűzifa eladása kifizetődőbb volt, mint a hamuzsírfőzés. 155 2 1851-ben a solymosi hamuzsírfőzőben előállított szalajka 1 mázsája után 7 forint 15 kr haszna volt az uradalomnak. A hamuzsírfőzőben még mindig a hasznavehetetlen gally elégetéséből nyerték a terméket. 155 3 Kétségtelen, hogy még akkor is jövedelmező volt a hamuzsírgyártás. Miután időközben a mázsánkénti ára is emelkedett 1827-40-hez képest 185l-re, így nőtt az uradalomnak az ebből származó bevétele. A hulladékfa felhasználására alapozott hamuzsírfőzés tényét erősítheti az az adat, amely szerint 1851-ben az egri érseki uradalom összesen 30 369 hold kiterjedésű erdőterületének több mint egynegyede, vagyis 8000 hold erdeje volt még mindig a solymosi határban. 155 4 154 6 HML. XII-3/b. 469. (1844) 154 7 HML. XII-3/b. 469. (1844) 154 8 SOÓS I., 1975. 242. 154 9 Heves megye földrajzi nevei, 1988. IV. 63. 155 0 Hetilap, 1845. június 3. 298-300. 155 1 FÉNYES E., 1847. II. 239. 155 2 Ipar-Czímtár, 1846. 283. I55 í HML. XII-3/e/191. (1851) 155 4 HML. XII-3/g/173. a. Számadástestek, 1851. 264
