Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
15. VAS- ÉS FÉMFELDOLGOZÓ IPAR
Szent Anna bányák vasérckészletére alapozva, még abban az esztendőben Keglevich gróf felállíttatott egy vasolvasztót. 149 6 A történeti irodalomban többen használják ettől kezdve a szilvásváradi vasgyár fogalmát. 149 7 Azonban az üzem korabeli technikai szintje azt kizárja, hogy modern értelemben vett vasgyárról beszélhessünk. A vasolvasztó vízi erő felhasználásán alapult, az olvasztáshoz szükséges magas hőmérsékletet fújtatok segítségével érték el, s mint Magyarországon a XIX. század első felében, mindenütt nagy mennyiségű, helyben égetett faszenet használtak fel. 149 8 1819-ben a szilvási olvasztókemencében vízszűke miatt legfeljebb évi 300 mázsa vasat termeltek. Ezen kívül még tovább vásároltak vasat a dobsinai bányától, 149 9 annak ellenére, hogy a környéken bányászott vasércet is feldolgozták. 1802-től a szilvási üzemben öntvényeket és kovácsoltvas árukat gyártottak. 1820-ban a számadások tanúsága szerint rendszeresen vásárolták a szilvási vasércet az Orczy-uradalom számára. 1500 1828-ban a szilvási hámornál és vasolvasztónál több mint 400 főnyi, főként szlovák katolikus munkás, ill. hozzátartozója lakott. 150 1 1837-ben a Kémlő című újságban ez olvasható a szilvásváradi vashámorról: „Azon erőművek melyeket Mf éltóságos] Buzini Gróf Keglevich Miklós Úr a magyar színház számára ajánlott és készíttetett ide Pestre már megérkezvén, a hozzáértő mesteremberek ítélése szerént ezen vasöntvény oly tiszta anyagból van, milyennél különbet akármely európai hámortól sem lehet várni s kívánni: s mi még érdeme nevezett vasgyárnak az, hogy mind jurni mind vágni igen alkalmas és könnyű. Mely különös ajánltatását a szilvási hámori vasárut, örömmel közöljük ". 150 2 1837-ben azt írta róla Fényes Elek, hogy „van itt igen becses portékát készítő vashámor, hol különféle vasmivek is öntetnek". 150 3 1841 tavaszán Köth József, a szilvási vashámor bérlője szerződést kötött az Egri Papneveldével, hogy megveszi az apátfalvi határban 50 kat. h. területen az erdő fáját. A szerződés szerint egy kat. h.-on 80 öl (kb. 273 m 3) fa van, vagyis a teljes területen 4000 erdei öl fa (13 640 m 3), amelyért 4000 frt-ot fizet három részletben. Az első részletet a szerződéskötéskor, másodikat 1841. április 24-én, és végül 1841. július l-jén fizeti az utolsó harmadot. A fát a szerződés szerint 1841. év telén kivágják, majd ott helyben felállított szénégető boksákban a bérlő emberei faszénné égetik a teljes nyersfamennyiséget. 1504 1847-ben Fényes Elek „híres öntött vasá "-ról tudósít. 150 5 149 6 SOÓS I., 1955. a. 430-431. 149 7 Például: BALLAGI K.-KIRÁLY P., 1877. 93.; KOLACSKOVSZKY L., 1953. 4. 149 8 PALÁDI-KOVÁCS A., 1990. 129. - A vasipar igényére jellemző adat, hogy 100 kg kovácsoltvas előállításához 450-500 kg faszénre volt szükség. 149 9 MÉREI Gy., 1951. 111. 150 0 A debrő-parádi uradalom 1820-as számadáskönyve. MM. TDGy. 91.128.1. 150 1 SOÓS I., 1985. 200. 150 2 Kémlő, 1837. június 28. 51. szám 463. - A hír érdekessége, hogy a tulajdonos hazafias felbuzdulástól indíttatva ingyen szállított kiváló vasöntvényeket az akkor épülő Nemzeti Színház számára. 150 3 FÉNYESE., 1837. III. 117. 150 4 HML. XII-3/g/173. a. Számadástestek, 1841. 150 5 FÉNYES E., 1847. II. 246. 256
