Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

15. VAS- ÉS FÉMFELDOLGOZÓ IPAR

Az 1562-es leltár szerint a kovácsműhely felszerelései közt 2 nagy üllő, 2 öreg ve­rő, 2 közép verő, 2 fogó, 2 fúvó, 3 szítóvas, 1 új vaslapát, 4 fogóvas szerepel. 145 2 Az 1564. évi hasonló lista: 2 üllő, 2 nagyobb kalapács, 3 kisebb kalapács, 4 lyukasztó ka­lapács, 4 vasdarab, 6 vastartály, 3 vaspálca, 4 fújtató, 1 fogazott vasdarab, 1 élező kő, 1 vaslánc, 2 kocsihoz való fakerék. 145 3 Összehasonlítva az egri kovácsműhely felszerelését a korszak más műhelyeivel, kide­rül, hogy Egerben több és változatosabb munkát végezhettek. 1591-ben a király Prépost­vári Bálintot nevezte ki az egri vár főkapitányának. A várban végzett építkezéseiről 1594-ben felvett várleltár megemlékezik röviden a kovácsműhelyről is: „Officina pro fabro, in qua continentur follis novus Nro. 1" Valószínűleg ő készíttetett új fújtatót is. 1454 Szerencsére van néhány adatunk a vár kovács- és öntőműhelyének dolgozóiról is. A XVII. századi uradalmi hámorok személyzete általában 5 fő volt, s ehhez járult még vi­szonylag sok bányász (kővágó), favágó, szénégető és fuvaros. 145 5 1552-ben Tinódi sze­rint Dobó István „három lakat gyártót és négy kovácsot" hívatott. 145 6 Behatóbb vizsgálat kiderítette, hogy 1552-ben a hadilétszámban feltöltött egri vár kovácsműhelyében ennél többen dolgoztak. Lakatgyártóból valóban 3 volt a várban, mégpedig: Jakab, Mátyás és Tamás, ez utóbbi egri mester. Érdekes, míg Tinódi csak 4 kovácsot említ, az ostrom után jutalomra felterjesztettek közt 7 kovács szerepelt. Egerből Gergely és Jakab, Fel­németről Jakab, Gergely, János és Lőrinc, Nagytályáról pedig Gergely mester. 145 7 Min­dent összevetve: 1552-ben a kovácsműhelyhez közvetlenül 10 személy tartozott. Az egri vár 1596-tól 1687-ig török kézen volt, de a benne lévő műhelyek ez idő alatt is működtek. A kovácsműhely működését igazolja pl. az a XVII. század elején ké­szült török adólajstrom, amely szerint Borsod megye több mint 100 adózó faluja közül 5 település sínvassal adózott vilájet székhelyének. E falvak közül: Abod évi 80 sínvasat, Disznóshorvát 1608-1615-ben évi 200 sínvasat, Ziliz 1606 után 100 sínvasat szállított Egerbe. A borsodi falvak a szükséges vasat a Gömör megyei Csetnekről szerezhették be, mert a török a határvidéken sehol sem engedte meg, hogy keresztény alattvalói va­sat termeljenek. Attól félt, hogy a vasból ellene fordítható fegyvert gyártanak. 145 8 A török kiűzésekor felvett leltárban is szerepel az öntőműhely és kovácsműhely fel­szerelése. Többek között ércanyagok, 14 db szétrepedt ágyúcső, mindenféle megrom­lott érceszközök 32 mázsa súlyban, ágyútalpakhoz való tengelyek és vasazatok, vasru­dak, emelőgépek, öntőminták, olvasztóserpenyők, kovácsszerszámok és fújtatok. 145 9 Kérdés, hogy az egri várbeli műhelyek a Rákóczi-szabadságharc idején milyen sze­repet játszottak. Tény, hogy az ágyúöntés a XVIII. század elejére, I. Rákóczi György korához képest nagyon lehanyatlott. Csak Kassán és Besztercebányán volt ágyúöntő műhely, ahol viszont 1616 óta csak harangokat készítettek. Ilyen körülmények között a Rákóczi-szabadságharc idején az egri vár műhelyeinek is jelentősége lehetett. Az, 145 2 SZABÓ K., 1881. 759. 145 3 LÉNÁRT A., 1990. 48-60. - DIV. LUK. TA. 120-81. 145 4 KOZÁK K., 1981. 140. 145 5 HECKENAST G., 1959. 29-30. 145 6 SUGÁRI., 1974. b. 88. 145 7 SUGÁR I., 1981. b. 55. 145 8 KISZELYGy., 1968. 17. 145 9 THALY K., 1872. 338. 247

Next

/
Oldalképek
Tartalom