Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
15. VAS- ÉS FÉMFELDOLGOZÓ IPAR
za, s erre rakták fel kívül-belül az agyagot. A formát ezután tűz mellett megszárították, majd faggyúval kikenték, sőt esetenként bodnárokkal megpántoltatták. Ezt követően megfelelő gerendatámasztékok és kötések közé a gödörbe helyezték vagy ásták a formát. Előfordult, hogy a forma fölé eső és hó ellen tetőt építettek. Ezután az öntéshez szükséges rezet, ólmot pontosan lemérték, a rezet összetörték, s elszállították az öntőházba vagy olvasztóba, ahol tüzet raktak, elhelyezték a fújtatót, amivel a tüzet állandóan élesztették. A tüzelésnél és a füjtatásnál ügyelni kellett arra, hogy ne legyen túl nagy a tűz. A középkori öntőház fújtatója emlékeztetett a későbbi, ugyancsak bőrből és deszkából készített kovácsfújtatókra. A fújtatótól a kemencébe csöveket vezettek. A fújtatót több ember taposta vagy kötéllel húzogatva működtette. A rézzel, ólommal vagy ónnal feltöltött és befűtött kemencében a réz lassabban olvadt meg, mint az ólom. A nehezen olvadó nagyobb darabokat a kohóból fogókkal kiszedték, majd kisebb darabokra törték, s tovább olvasztották. Az olvasztóban lévő rezet vasrudakkal kevergették. Ez a fújtatással egybekötött fémolvasztás állandó tüzelést, éjjelnappali folyamatos öntödei munkát kívánt, mivel az olvasztási művelet napokig tartott. A megolvasztott fémmennyiséget öntőkanállal töltögették bele a formába, majd végül a kohóból csövön át az egészet a formába eresztették. Az öntőkanállal körülöntötték az ágyút, s az öntés végeztével ezt a magot kötéllel húzták ki a csőből. Ha sikerült az öntés, s az öntvény nem romlott el, a napszámosok a kihűlt ágyúcsövet a formával együtt kiásták az öntőgödörből. Vasrudakkal kitakarították a csőből az égett földet. Ez a művelet azonban a vasmag körüli öntésnél elmaradt. A csőre tapadt, ráégett agyagot levésték, simítóvasakkal, ráspolyokkal megtisztították s kisimították a csövet. Végül pedig fúróval kifúrták a gyújtólyukat. A frissen megöntött ágyúcsövet olajban edzették. Ez az eljárás a XV. század közepén már ismert volt. A korban gyakran előfordult, hogy az öntés nem sikerült, s ekkor összetörték, feldarabolták a hibás ágyúcsövet, s az egész öntési műveletet újból kezdték. A már megöntött, megtisztított, esetleg megedzett hibátlan ágyúcsövet lafettára tették, elvitték kipróbálni. Ha a próbalövés sikerült, csak azután vették használatba az ágyút. 142 9 Eger Várbeli kovács- és öntőműhely Eger a XVI. század második felében vált stratégiailag fontos településsé. Ezzé tette néhány évtizede megerősített vára, jelentős védőserege, s a várvédelemre fordítható egri püspöki jövedelmek. Nem véletlenül vált Eger a török elleni védelem szempontjából Felső-Magyarország egyik legfőbb erősségévé a hódoltság határának közelében. Rákóczi korában pedig mind Felső-Magyarországon, mind a Duna-Tisza közén folyó hadműveletek szempontjából elsőrangú stratégiai fontossággal rendelkezett. E történelmi körülmények és adottságok magyarázzák, hogy az egri várban a XVI. század elejétől a Rákóczi-szabadságharc végéig működött egy többcélú öntő- és kovácsműhely. Létezésére a legkézenfekvőbb bizonyítékot a vár területén folyó régészeti kutató és műemléki feltáró munkák szolgáltatták. 142 9 IVÁNYI B., 1926. 281-288. 242
