Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
14. TEXTILMANUFAKTÚRÁK
azaz mestert. 140 5 Viszont volt egy egészen ritkán, a kereskedelemben használt jelentése is, ahol telepvezető, üzemvezető személyét takarta e fogalom. 140 6 Ha szorosan véve a textilmanufaktúrákkal kapcsolatban vizsgáljuk a kérdést, Endrei Walter kutatásaiból tudjuk, hogy a factor a szórt manufaktúra típus jellegzetes alvállalkozója, vagyis aki bizományosként vagy önálló manipulánsként szállít fonalat vagy nyers szövetet. A fennmaradt ún. factorszerződésekből a factor csupán egyszerű tisztviselőnek, esetleg művezetőnek tűnhet. A valóságban, miután a textilipari manufaktúrák kártoló-, fonóés takácsszükséglete egy településen sohasem volt kielégíthető, ezért szükség volt a központtól távol, különböző településeken dolgozó, nagyrészt falusi jobbágyok munkájára. A factorok voltak azok, akik ellátták őket nyersanyaggal, a munkájukat átvették, díjazták. Ez a munka egy sajátos szervezetet igényelt, és ezt a factorok hálózata látta el. Általában egy-egy factor által kézben tartott fonók, csévélők, takácsok száma 100-400 fő között ingadozott idehaza és külföldön. 140 7 A hatvani manufaktúra szakmunkásainak a száma 1771-ben 13 fő volt, 1785-ben 6, akik közül 2 fő cseh származású és 4 fő magyar volt. Biztosnak tekinthetjük, hogy nem csupán ez a tucat-féltucat szakember dolgozott az üzem részére. Miután a fonóhiány általános volt a korszakban, ezért egyre jobban igénybe vették a falvak parasztasszonyait és a városi szegényeket is. Endrei Walter - az 1770-es évek elején - a hatvani manufaktúrának dolgozó fonólétszámot 100 fő körül becsülte. 140 8 Ezt egyébként - más adat híján Endrei a hatvani üzem elrendezéséből következtette ki, ahonnan szerinte a fonás és szövés jórészt kiszorult. 140 9 Következtetéseinek helyességét más adatok is alátámasztják. Hatvanban, tudjuk, külön szövőházat létesítettek. A központi épületen kívül - végezték a nyírást, a kilúgozást, és a feldolgozás bizonyos részműveleteit (tisztítás, érlelés). 141 0 A factorok ismeretében megállapítható, hogy Hatvanban létezett egy bedolgozói hálózata a posztómanufaktúrának. Miután közel egy időben 2 factor neve is ismert (egyik 1766-ből, a másik 1768-ból(!), legkevesebb 200-800 személy lehetett, aki a fonásban részt vett - becslésünk szerint. Az 1766-os dátum már egy kiépült manufaktúra létezésére utal. Ez az adat is igazolhatja a manufaktúra korai, azaz 1762-es felépítését, viszont mindenképpen cáfolja az 1769-es létesítést. A hatvani üzem factorainak az ismerete más szempontból is fontos, ui. kikövetkeztethető és megnyugtatóan tisztázható, hogy a hatvani fabrika a manufaktúrák melyik típusába tartozott. Általában a történeti irodalom a manufaktúrák 2 típusát ismeri. Az egyik az ún. szétszórt, a másik koncentrált típus. Hatvan a szétszórt manufaktúra típusba tartozott, ahol létezett ugyan központi üzemi épület, de további 9-10 épülete volt még az üzemnek a településen, ugyanakkor a fabrika a házi termelők széles körének munkájára is támaszkodott. Az anyakönyvi bejegyzések sorában - az 1771-1783 közti időszakban - többször felbukkan egy bizonyos Franciscus Mátyus nevet viselő provisor. A provisor egyaránt 140 5 KOVÁCS B., 1990. 44. 140 6 BAKOS F., 1967. 219. 140 7 ENDREI W., 1969. 98-99. 140 8 ENDREI W., 1969. 28. 140 9 ENDREI W., 1969. 126. 141 0 MOJZERM., 1984. 79. 236
