Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
13. PAPÍRMALMOK
lom keletkezett és összesen 33 működött, a többség a Felvidéken, néhány Erdélyben. A XVIII. században 82 papírmalom keletkezése ismert, közülük csak ebben az évszázadban működött 18, további 16 műhely még a XIX. század első felében is létezett, 48 pedig még a XIX. század második felében is fennállt, s közülük 18 mint gyár folytatta működését. A XVI-XVII. században alapított műhelyek közül 25 malom működött a XVIII. században is. így az újonnan alapítottakkal együtt 108 papírmalom létezett a XVIII. században. A XIX. század első felében újabb 39 papírmalom és 1 papírgyár keletkezett. Fiumében létesült 1828-ban Magyarország legkorábbi papírgyára. Három évszázadnyi idő alatt 157 papírmalom és 1 gyár működött Magyarországon a papíriparban. A papírmalmokként keletkezett 28 üzem mint gyár működött tovább, míg 130 papírmalom beszüntette termelését. 128 6 A gépi papírgyártás az 1880-as években kiszorította a régi technológiával működő papírmalmokat. 128 7 1884-ben leállt a legutolsó papírmalom is Görgényszentimrén. 1288 1885-től már kizárólag papírgyárakban készítették a papírt, s ez évben összesen 36 gyár létezett az országban. 128 9 A papírgyártás technológiája A papírgyártás technológiája a XIX. század elejéig a rongy, a kender, vagy a lenszövet feldolgozásán alapult, amit kézi munkával készítettek. A hagyományos papírkészítés útján termelt papír mindig merített s vízjeles volt. 1845-től alkalmazták először a fát mint új nyersanyagot. A papírkészítési technika - a zúzóművet, az ún. hollandi gépel kivéve - már a XVI. században elérte fejlettsége tetőfokát, és 200 év alatt alig változhatott. A változások a XIX. században következtek be, amikor a régi nyersanyagon alapuló technológia a társadalmi igényeket nem tudta kielégíteni. Ez időben találták fel a papírgépet, alkalmaztak először új nyersanyagot, a cellulózt, s megkezdődött a papíripar gépesítése. 1290 A hagyományos papírkészítés nyersanyagát a rongyfeldolgozóban válogatták szét a minőség és a készítendő papírfajta alapján. Ezt követte a rongy nedves tisztítása dézsában, majd a XVIII. századtól a nagyobb malmokban vízhatlan tartályokban. Ezután rongyvágó késsel a varrást, gombokat lefejtették, s apróra darabolták a rongyot. Rongy vágó gépet a XVII. század elejétől használtak, amely 4 ember munkáját helyettesítette. Az ezt követő munkafázis a pépkészítés volt, amelyhez kezdetben oltott meszet, majd a XVIII. századtól lúgot használtak. Egy másik enyhe vegyi kezelés a rothasztás volt. Ezt az eljárást már a XVII. századtól alkalmazták, de általánossá a következő évszázadban lett. A rothasztást ún. pépszekrényben végezték. Ez egy 2,0 x 3,0 m alapterületű, 1-2 m magas, felül nyitott, keményfából készült rekesz volt. A rongy mechanikai feldolgozását a középkorban feltalált zúzómű, a kölyű végezte, amit a XVIII. századtól zúzóműnek neveztek. A kölyűt vízikerék hajtotta meg. Az anyagot egy vályúszerű kádba helyezték, ahová állandóan friss víz folyt, s a kölyű 128 6 BOGDÁNI., 1963.71-81. 128 7 KŐNEK S., 1868. 395. 1288 Magyarország történeti kronológiája. 1983. III. 775. 128 9 FÖLDES B., 1885. 305. 129 0 BOGDÁN I., 1963. 44. 212
