Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

BEVEZETŐ

BEVEZETŐ Több mint két évtizede foglalkoztatnak Heves megye ipartörténetének a kérdései. Heves megye kapitalizmus kori ipartörténete tanulmányozása során derült ki, hogy fel­táratlan az 1849 előtti céhen kívüli ipar. A megye gyáripar előtti történetéből mindösz­sze a korai vasércbányászat, a kőszénbányászat, az apátfalvi keménycserépgyár és pa­pírmalom, a parádi üveghuta és a parádi timsógyártás, valamint a hatvani posztómanu­faktúra múltja ismert. Az ipartörténeti előzmények, hagyományok ismerete nélkül, né­hány kiragadott üzem történetét feldolgozó tanulmányból nem lehet a megye kora új­kori gazdaságtörténetét sem felvázolni, sem arra vonatkozó következtetéseket levonni. 1982-ben Kovács Béla akkori levéltárigazgató támogatásával kezdtem el e tanul­mány alapját képező levéltári anyaggyűjtést. Természetesen nem a terület ipartörténe­tének a megírását terveztem el, hanem egy ipari címtárai kívántam összeállítani. El­képzeléseimben egy olyan ipari címtár elkészítése szerepelt, amely tartalmazza 1950-ig a megye területén keletkezett valamennyi ipari, kereskedelmi, hitelintézeti létesít­ményt, amelyek a feudalizmus késői évszázadaiban, ill. a kapitalizmus korában kelet­keztek. A tervbe vett munka két célt szolgált volna. Az így összegyűjtött ismeret alapja lehetne egy olyan elméleti levéltári fondjegyzéknek, amiből kiderül, melyek azok a létesítmények, vállalkozások, amelyeknek nincs a levéltárban együttkezelt (egy fondban) nyilvántartott anyaga, mert az idő rostáján ezek kihullva megsemmisültek. A másik, akkor csekélynek tűnő lehetőség, hogy körvonalazódhat olyan feldolgozható ipartörténeti téma is, amely megéri az anyaggyűjtéssel járó fáradságot. Teleki Pál földrajztudós gondolatát kölcsönöztem a gyűjtőmunkához. Azt írta egy helyen, hogy a helyhez kötöttségünk az életünk lényegéhez tartozik. Életkörülménye­inket meghatározzák a természeti viszonyok. Minden emberi beavatkozásunk múltbeli és jelenlegi nyomai megtalálhatók a természetben, a tájban. E gondolat szerint sok helyen lehet a múlt nyomai után kutatni. A sokirányú anyaggyűjtés eredményeként lehetett összeállítani az itt előtárt anya­got, amelynek van egyfajta adattár jellege. Ennek az elkészítésére azért volt szükség, mert a tanulmányban vázolt témának nincs előzménye, a terület nagyságát, a tárgyalt korszak időhatárait, a vizsgálatba vont iparágak körét, a felhasznált források jellegét, és a feldolgozás módját illetően egyaránt. A tanulmányban bemutatom azokat az iparágakat, a hozzájuk kapcsolódó egyes vállalkozásokat, iparteremtő kezdeményezéseket, amelyeknek a története néhány eset­ben a középkortól igazolható (ércbányászat, kő- és malomkőbányászat, tégla- és üveg­gyártás és hadiipar: salétrom-, lőporgyártás és ágyúöntés). Ismertetem azokat a korai kezdeményezéseket is, amelyek létrejöttéhez a feltételek 1687, vagyis a török kiűzése után teremtődtek meg, mint a textil-, bőrfeldolgozó ipar, vas- és fémfeldolgozó ipar, tégla-, keménycserépgyártó ipar, nyomda- és a papíripar, cukor- és keményítőgyártás, a dohány feldolgozás, sziksó- és timsófőzés területén. A kutatás kezdetének azért választottam az 1687-es esztendőt, mert ez évtől a me­gye teljes egészében felszabadult a török hódoltság alól, s a kései feudalizmus korában 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom