Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
8. ÜVEGHUTÁK
1776-1824 között a br. Orczy-család, 1825-1839 között Kaán Sámuel és Szitányi Ullmann Móric, 1840-1847 között gr. Károlyi György bérelte. Miután a harmadik Grassalkovich Antal 1841-ben magtalanul halt meg, az uradalmat nővérének a fia, gr. Forgács Antal vette át, aki 1847-ben eladta az akkori bérlőnek, gr. Károlyi Györgynek. A parádi uradalmat és a gyárat 1847-1920 között a Károlyi-család birtokolta. 1767-ben, ill. az idő tájt az óhutai üzemet áttelepítette Grassalkovich I. Antal az akkor még Újhuta néven ismert mai telephelye környékére, Parádsasvárra. A létesítményt valószínűleg az égetéshez szükséges fa hiánya miatt kellett áthelyezni. 85 8 1767ben a parádi hutásmester Pojácsek Tamás volt. 85 9 1776-tól a parádi hutát Odler Antal bérelte az évben 300 frt-ért. 860 1785-ben a parádi hutában 700 mázsa hamuból nyert 300 mázsányi hamuzsírból évi kb. 150 mázsa üvegárut készítettek. A huta jövedelme 800-1000 rajnai forint volt. A készárut Párád környékén, Pesten, Temesvárott és Kecskeméten értékesítették. Ez időben a műhelyben 7 szakmunkás (üvegfúvó) és egy tanuló dolgozott. 86 1 1792-től az új bérlő, Leszkovszky János vette át a hutát. 1803-ban ő az, aki felállította az első köszörülő műhelyt a hutánál. Ez a műhely lehetővé tette, hogy a korábbi fúvott díszítési technikák mellett a kristálytechnika módszerét is meghonosítsák Párádon. Gátolta a termelés növelését a Párád környéki kvarchomok gyenge minősége. 1805-ben a termékeket - a tábla és egyéb fúvott üvegfajtákat - a környékbeliek között értékesítették. 1818-ban - Fáy András leírása szerint - szünetelt az üzem újjáépítés miatt. Az uradalmat bérlő Orczyak egy Morvaországból érkezett hutással új kemencéket rakattak. 1819-ben a parádi hutában 1 faktor, 1 hutásmester és 15 legény dolgozott. Sikerült fehér üveget előállítaniuk, amely már exportképes is volt s termékeit (savanyúvizes üvegek, lopók, palackok, boros butéliák) részben helyben adták el, részben a török határok felé fuvarozták. 86 2 Kár, hogy a forrás nem jelöli meg a pontos helyet, így a „török határok felé" kifejezés alatt a Balkán országait érthetjük elsősorban. 1825. január 1-től a parádi uradalom új bérlői Kaán Sámuel és Szitányi Ullmann Móric lettek, akik kisebb mérvű renoválást végeztek az üzemben. A gyárvezető ez időben Kammermayer József volt. 1840-től az uradalom és vele a gyár új bérlője gr. Károlyi György lett. 1840-ben, amikor gr. Károlyi György bérbe vette a debrői uradalmat, elkészítették a parádi üveghuta ingó és ingatlan vagyonának az összeírását. A telep épületeiről a következő leírás található: 85 8 TAKÁCS B., 1970. 24-28. 85 9 DERCSÉNYI D.-VOIT P., 1969. 381. 86 0 A másodkézi bérlet nem ismeretlen Werbőczi óta. A parádi üzemnél is találunk rá több precedenst, például 1776-ból a debrő-parádi uradalmat az Orczy-család bérelte, viszont ők a hutát még az évben árendába adták Odler Antalnak. Ugyanez történt 1792-ben is. 86 1 MOL. C. 64. Helytartótanács Levéltára. Departamentum Commerciale 1786. 25/A. 217. Fólió. 86 2 FÁY A., 1819. 22-23. 147
