Csiffáry Gergely: A hatvani posztómanufaktúra története - Tanulmányok Heves megye történetéből 13. (Eger, 1993)
Előszó
még inkább megerősödött, ugyanis 1735-ben családi osztozkodás során felesége révén 30 000 arany forint készpénzhez jutott, majd felesége nőtlen fiútestvérének - báró Klobusiczky Imre alezredes - halálával további 4312 forintot kapott. Ebből az újabb házasságból 7 év alatt 6 gyermeke született. Második felesége a 6. gyermek születése után gyermekágyi lázban hunyt el. 1732. május 6-án a király bárói rangra emelte. Már mint személynök főrendnek számított, s ezt a bárói rangja tette teljessé. Szolgálataiért adományozta az uralkodó neki és mindkét nembeli utódainak a bárói címet és a Gyaraki családi előnevet. Személynökké történt kinevezése után mind erősebben érdeklődött a birodalmi politika iránt. Az 1730-as évek végén bántotta a török háború szerencsétlen volta, s az a tény, hogy a seregek élére nem a harcokban tapasztalt Pálffy Jánost, hanem német tábornokokat állítottak, akik kudarcot vallottak. Ennek következményeként kötötték meg 1739-ben a sikeresnek nem nevezhető belgrádi békét. Grassalkovich a történtek mögött a magyar nemzet megvetését látta, s véleményét levélben írta meg az akkori kancellárnak, gróf Batthyány Lajosnak. A birodalmi politikába csak III. Károly halála - 1740. október 20. után kapcsolódott be, amikor Mária Terézia lépett a trónra, aki Grassalkovichot megerősítette személynöki, valamint az alsótáblán elnöki tisztében is. Egyidejűleg a királynő Grassalkovich véleményét kérte, hogy a Monarchia a szorongatott helyzetében várhat-e katonai segítséget Magyarországtól. Az események alakulása kedvező helyzetet teremtett Grassalkovichnak arra, hogy a birodalmi politikában részt vehessen. A súlyos katonai helyzetben a királynő segítségére volt. Agitációjára Pest megye kétezrednyi lovast, míg a jászok és a kunok 500 lovast ajánlottak meg, akiket Grassalkovich saját költségén hat hét alatt felruházott és felfegyverzett, mielőtt Sziléziába küldhették volna a csapatokat. 3 4 Feltétlen Habsburg-hűségének adta tanújelét akkor, amikor a nevezetes 174l-es pozsonyi országgyűlésen tevékenyen és hathatósan közreműködött a Mária Terézia által a rendektől kért katonai segítség megszavazásánál, amelyet egyébként ő javasolt az uralkodónak, hogy személyesen kérje az általános nemesi felkelést. 3 5 Az 1741. szeptember 11-i pozsonyi ország3 4 Závodszky, 1931. 70. 3 5 Kenyeres, 1967. 618. - Dolinay, 1S98. 638. 14
