Szecskó Károly: Az Egri Katolikus Legényegylet története (1860–1951) - Tanulmányok Heves megye történetéből 12. (Eger, 1992)
C. A legényegylet története 1919 augusztusától 1944 őszéig
tot merjenek ütni a nemzet ellen és azt meg nem engedett utakra vezessék. " 5 7° 1940. december 15-én P. Réger Benedek irgalmas rendi szerzetes pap Keresztelő Szent János erényeit ajánlotta példának. 57 1 1934. április 23-án a legényegyletben díszközgyűlésen emlékezek meg a XI. Piusz pápa által 1931-ben kiadott Quadragesimo anno című szociális tartalmú enciplikáról. A közgyűlésen a Kolping-kórus műsora után dr. Holik Sámuel teológiai tanár tartott előadást XI. Piusz pápa körlevele és a Rerum novarum címmel. Az előadást követően Veress Sándor legényegyleti tag szavalata hangzott el, majd Subik Károly mondott zárszót, amelyben kiemelte, hogy: „...a világ gazdaságilag újjáépülő államaiban a Quadragesimo anno alkotja az új, egészségesebb rend alapját." Erre Olaszországot, Ausztriát és az Amerikai Egyesült Államokat hozta fel példának. 57 2 A legényegylet vezetősége a tagság vallásos érzésének elmélyítésére használta fel a legényegylet jubileumi ünnepségeit is. 1920. szeptember 19-én ünnepelték meg az egylet létrehozásának 60. évfordulóját. Az ünnepség délelőttjén az ifjúság zászlók alatt vonult a minoriták templomába, ahol ünnepi misét hallgatott, amelyet Petrovics Gyula apát-kanonok celebrált, s a Polgári Dalkör énekelt. 57 3 A misét követően a legényegylet nagytermében díszközgyűlést tartottak nagy számú közönség előtt. Megjelent itt az érsek, Bobory György főispán, Isaák Gyula alispán, Juhász és Petróczy ezredesek és a fokáptalan több tagja. Ott volt az ünnepségen dr. Werner Adolf, a cisztercita gimnázium igazgatója, Rusztek Károly királyi tanfelügyelő is. 57 4 Subik Károly elnöki megnyitójában többek között a következőket mondta: „Azok a nehéz kérdések — úgymond - , amelyek korunkat olyannyira izzásban tartják, azok az ellentétek, melyek szerencsétlen országunkat a közelmúltban csaknem sírba buktatták, a 40-es években vetődtek felszínre (az 1840-es években - Sz. K.) A társadalmi forrongások vihara látszólag a szabadság tüzét élesztette, de a parázs alatt ott izzott az osztályellentét szikrája. A háború nyomorúságait leginkább sínylő osztályt, a munkásosztályt megingatták a hangzatos jelszavak. A kis tőkével bíró mester nem volt képes versenyezni a tőkekolosszusokkal. Máról holnapra a mester alig tudja a munkáját elvégezni. Ilyen körülmények között a legény sem találhatja meg otthonát a mester házában. Nagyjából beletanul a mesterségébe, de a munka nem gyönyörködteti többé. Nem lehet csodálni, hogy a mestert és a legényt egyaránt ott találjuk a forradalmi zászlók alatt. 65
