Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

utóbb megpróbált küldöncével — Herbuth Mihállyal — az V. hadtestparancsnokság székhelyére eljutni, amely a szlovákiai Zlin városában állomásozott. Viszontagságos út után eljutottak ide. Itt tudták meg, hogy a további parancsot várják a Németországba való áttelepülésre, ahol a hadtestkeretet friss csapatokkal feltöltik, felszerelik, s bevetik a hadműveletekbe. Még Szlovákiában megállapodott a küldöncével, hogy ha Ausztrián keresztül szállítják Németországba, s legelső alkalommal csatlakoznak a jugoszláv partizánokhoz. 1945. április 3-án megérkeztek a szlovákiai Zlinből a Dunántúlon és Muraközön keresztüT a jugoszláv határ közelébe, a Pankrácija-hegység lábánál fekvő dél-ausztriai Leutschach községbe. Megérkezésük után puhatolózni próbálkoztak. így tudták meg, hogy tőlük néhány órai járásra az erdőben lakó vízimolnár kapcsolatot tart a jugoszláv partizánokkal. A partizánokhoz való csatlakozás végett felkeresték a molnárt az erdőben. Ez 1945. április 8-án reggel volt. Az útra velük ment Bodó Jenő, Herbuth Mihály őrvezető és Rothberger Miklós szakaszvezető. Megbeszéléseik szerint Herbuth a partizánokat a megadott időben elvezeti a magyarok táborhelyére, hogy fedezzék az átállást az esetleges magyar vagy német támadással szemben. Közben kitudódott, hogy Bodó Jenő a jugoszláv partizánokkal tárgyalt. így visszatérésekor a hadtesttörzsalosztály parancsnoka, bizonyos Peterdy ezredes Bodót hadbírósággal fenyegette meg. Eközben partizántámadás miatt riadót fújtak a táborban. A nagy zűrzavarban az ezredes gépkocsin elmenekült. Csupán Bodó Jenő, Herbuth őrvezető és a 16 fős híradós raj maradt helyben, akikkel Bodó már korábban megegyezett az átállásról. 1945. április 9-án a 18 magyar már a partizántáborban ébredt. A parancsnok javasolta, hogy ismerkedjenek a partizánokkal. Még körül sem néztek, amikor a partizántáborban riadót rendeltek el. Tűzharcra került sor. Ezt Bodóék nem nézhették tétlenül. Rajvonalban, fegyvertelenül a partizánok mellé kúsztak, s ha megsebesült egy partizán, átvették a fegyverét. Bodó a politikai biztos mellé kúszott, aki a heves tűzpárbajban súlyos haslövést kapott. Az összecsapás után a parancsnok a felsőbb utasítás megérkezése nélkül, helytállásukért az átállt magyar katonákat teljes jogú partizánoknak nyilvánította. Egyenruhát, rangjelzést és a fegyverzetet megtarthatták. Ezután Bodó Jenő engedélyt kért, hogy a partizán felderítőkkel együtt felvilágosító munkát végezhessen a völgyekben és a községekben állomásozó magyar katonák közt, s megpróbálja átállásra bírni őket. A parancsnokságnak az ötlet teszett, 37