Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

A szakma megszerzése után mint segéd dolgozott 1935-ig, akkor az Ózdi Kohászati Üzemeknél kapott állást. 1942 májusában behívták katonának a losonci 23. gyalogezredhez. 1942. május 10-én kivitték a doni fronthoz. Az 1943 januári nagy szovjet ellentámadás után részt vett a visszavonulásban. Megelégelve az esztelen háborút, 1944 telén harmadmagával csatlakozott a partizánokhoz, A. M. Szagyilenkó egységéhez, a Hruscsov-brigádhoz került. Szagyilenkó partizándandárjában 1945 januárjában oly mértékben megnőtt a magyarok száma, hogy Andrej Futjanov és Alexander Simko vezetésével létrejöhetett egy önálló magyar partizánalakulat, a Rákosi nevét viselő alegység, melynek harcosa volt Újlaki Antal is. Tevékenységük fő területe: Tiszolc, Breznóbánya, Feketebalog környéke volt. Egykori harcostársai közül emlékszik: Bősze Bálint, Kalló József, Varga József, Német Bertalan partizánok neveire. Részt vett a Breznó város bevételéért vívott harcokban is. A harcok befejeztével Klenócon gyülekeztek, s a Rákosi század 132 emberével 1945. február 28-án érkezett haza Magyarországra, Debrecenbe. Ezután az Ideiglenes Nemzeti Kormány őrségében teljesített szolgálatot a Partizán Őrzászlóalj tagjaként. Majd a kormány Budapestre való települése után ugyancsak a kormányőrségben szolgált. 1945 márciusában Debrecenben lett a Magyar Kommunista Párt tagja. 1945. október 20-án a demokratikus rendőrséghez helyezték, ahol 1947. október 15-ig dolgozott. Ezt követően szülőfalujában lett DÉFOSZ (Demokratikus Földhözjuttatottak Országos Szövetsége) irodavezető, s egyidőben a községi pártszervezet titkára is volt. 1952-ben mint ács az Ózdi Kohászati Üzemeknél vállalt munkát. Itt dolgozott 1978 májusáig, amikor nyugdíjba vonult. 1957 után a munkásőrségben is teljesített szolgálatot. Tevékenysége elismeréseként a következő kitüntetésekben részesült: Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozat (1946), Magyar Partizán Emlékérem (1955), Szlovák Nemzeti Felkelés Emlékérem (1965), ezenkívül munkahelyén egy ízben a Nehézipar Kiváló Dolgozója, s hat esetben Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott. Forrás: Újlaki Antal életrajza. Tarnalelesz, 1950. október 17., 1958. február 10. — Újlaki Antal visszaemlékezése, Tarnalelesz, 1978. — Ihász István: A Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vett magyar partizánok névjegyzéke. Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Adattára. AD—I. 1529—79. — Pécsi István: Szlovák földön partizánként. Népújság, 1970. március 20. 4. — Dombrády Lóránd—Nagy Gábor (szerk.): Fegyverrel a hazáért. Magyar ellenállási és pártizánharcok a második világ148