Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

1940. március 1-én tényleges katonai szolgálattételre hívták be a III. hegyizászlóaljhoz Husztra. 1941-ben ősszel a Királymezőn túlra vitték védőállásba; Otinyia, Kolomea térségében állomásoztak. 1942-ben leszerelése után újra a recski ércbányánál kapott munkát. Miután a bánya hadiüzem volt, s kevés a fiatal munkaerő, az üzemi katonai parancsnokság felmentette az újabb behívások alól. 1944 novemberében mint hadköteles bevonultatták Salgótarjánba. Bár két barátjával Tóth Pál parádi bányásszal és id. Orsós József gépkocsivezetővel Parádfürdőn az ásványbányánál búvóhelyet is készítettek, s felfegyverezték magukat, utóbb mégis bevonultak. 1944 végén két katonatársával, Csortos András és Tarjányi József parádi katonákkal Szécsényben megszöktek az alakulatuktól, s hosszadalmas bolyongás után a szlovákiai Tesmag faluban kaptak szállást, s megvárták a front elvonulását. A következő faluban szovjet fogságba estek, majd szabadon engedték őket, s igyekeztek haza Parádra, hogy karácsonyra hazaérjenek. Ismét szovjet fogságba estek, s Jászberénybe szállították őket. Jászberényben emlékezete szerint már 14 parádi illetőségű hadifogoly is volt. Jelentkezett az antifasiszta harcra, s így került el Jászberényből Alsóegreskátára a II. gyalogezred II. zászlóalj II. század állományába. 1945 húsvétja után Nagykátára ment alakulatával, majd onnan vonattal Nemesszalókra, s tovább az osztrák—magyar határig. Ágfalvánál lépték át a határt, s gyalog mentek Bécsújhelyre. Itt érte őket a második világháború befejezésének híre. Bécsújhelyről Willendorfba vezényelték őket. Hazatérése után a Dunántúlon vasútbiztosító szolgálatot ad Porpácon. 1945 őszén Pápára kerül az itt állomásozó 1. hadosztály vonatparancsnokság műhelyszakaszához, gumivulkanizáló részlegbe. A hadseregből 1946. január 15-én leszerelték. 1946-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba. Hazatérése után Párádon az MKP ifjúsági felelőse, 1948-tól pártvezetőségi tag. 1949-től 1951-ig Parádfürdőn pártvezetőségi tag, majd függetlenített pártmunkás volt 1952—1966-ig. Motorkerékpár balesete miatt leszázalékolták, s 1964 októberétől nyugdíjas. Nyugdíjazása után 1966-ig Párád község közös pártvezetőségének titkára. Ma is él, s aktív közéleti ember. Tevékenysége elismeréseként a következő kitüntetésekben részesült: Munka Érdemérem (1945), Munka Érdemrend ezüst fokozat 96