Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

Később a párt utasítására, mely úgy szólt, hogy a szakszervezeti mozgalmat kell erősíteniük, a szabó szakszervezet ificsoportjának munkájába kapcsolódott be. Itt rövidesen tanulócsoport vezető lett. Az Egerben szerzett mozgalmi tapasztalatok után Budapesten, a Braun Soma és Ságvári Endre által vezetett szemináriumot végezve kapta ezt a megbízást. 1943-ban a budapesti szabó szakszervezet ificsoportjának 11 tagja, köztük Pál Klára elhatározták, hogy Jugoszláviába mennek partizánnak, fegyverrel harcolni, amelyre ez időben Magyarországon nem nyílt mód. A szabóifik (5 fiú és 6 leány) — névszerint: Fehér István, Hegedűs Pál, Vári József, Hengl Lajos, Berán Iván, Cziegler Klára, Pál Klára, Tipold Katalin, Klein Ilona, Vas Gitta és Vas Jolán — 1944 januárjában két csoportban indultak útnak. Pál Klára az első csoporttal utazott el 1944. január 30-án Üjberegszászig. 1944. február 8-án az 1. szerémségi népi felszabadító partizánosztag bázisára érkeztek meg. A szabóifik Szlavóniában harcoló, s magyarokból álló Petőfi Sándor zászlóaljhoz készülődtek. Február 15-én megérkezett a szabóifik másik csoportja is. Miután a magyar alegység közel 200 km-re tevékenykedett a szerémségi osztagtól, és a hozzá vezető út nagy részén az ellenség volt az úr, az odajutás lehetetlen volt. Ezért egy ideig a Fruska-gorai partizánok közé lettek egy rövid kiképzés után fegyveresen beosztva. 1944. július 2-án a szabóifiket útbaindították a Petőfi-brigádhoz. Július végén találkoztak a szlavóniai magyar zászlóalj harcosaival, miután 200 km-es utat megtettek. Kis Ferenc zászlóaljparancsnok az ifikből önálló csoportot hozott létre. Ezzel héthónapos tervük valósult meg a szabóifiknek: elérkeztek a szlavóniai Petőfi zászlóaljba, s annak a partizánjai lettek. Itt 20 napig tevékenykedtek, ezután a magyarországiakat kivonták a Petőfi zászlóaljból, s diverziós iskolára kerültek. A felsőbb parancsnokságnak az volt az elképzelése a Magyarországról jött szabóifikkel, hogy kiképzésük után Magyarországra dobják át őket Dél-Baranyába, a partizánmozgalom kibontakoztatása végett. Ha ez a terv sikerül, nem kétséges, hogy a dél-magyarországi antifasiszta harc sajátos irányban fejlődött volna. Erre azonban nem került sor, a katonai helyzet 1944 szeptember első hetében ezt lehetetlenné tette. Az eredeti elképzelés szerint a szabóifiket együtt tartották, arra az esetre, ha mód nyílik az átdobásukra, az gyorsan megtörténhessen. 68