Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

Partizánemlékek. Bp. 1970. 371. — Harsányt János (szerk.): Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen (Dokumentumok a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom történetéből. 1941—1945). Bp. 1966. 323. — A tett. 1946. május 11. 8. — Partizánemlékek. (Eged András partizán visszaemlékezése). Munkásőr, 1984. február 7. — Népszabadság, 1984. március 20. 8. 22. DR. ETTRE ISTVÁN (Eger) Pozsonyban született, 1983. november 9-én. Értelmiségi családból származott. Középiskolai tanulmányai befejeztével orvosnak készült. Egyetemi tanulmányait az első világháború kitörése félbeszakította, s őt is behívták katonának. A keleti fronton orosz fogságba esett, s mint hadifogoly orvosnövendéket később az omszki fogolytábor orvosának nevezték ki. Mindvégig ápolta a betegeket, míg ő maga a csodával határos módon megmenekült a táborban kitört kiütéses tífuszjárványtól. Hazatérte után a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen folytatta félbeszakadt orvosi tanulmányait. Egyetemi hallgatóként a jogos magyar nemzetiségi igények harcosává lett, ezért utóbb üldöztetésben volt része. Végül menekülnie kellett, s 1920 januárjában Magyarországra szökött, úgy, hogy Doborgaznál átúszta a Dunát. Az egyetemet Budapesten fejezte be. A diploma átvétele után dr. Batthyány László gróf kórházában, Rajkán dolgozott. Innen utóbb Letenyére ment körzeti orvosnak, majd 1924-ben Szentgotthárdon telepedett le. Kezdeményezésére 1926-ban — a megyében Sárvár után másodikként — megalakult a Szentgotthárd és Vidéke Stefánia Szövetség, amely anya- és csecsemővédelemmel foglalkozott. Az intézmény tanácsadói tisztét dr. Ettre István töltötte be. Orvosi gyógyító munkája mellett jutott ideje a tudományos kutatásra, szervező munkára is. Felismerte, hogy Szentgotthárd klimatikusan alkalmas egy tüdőgyógyászati intézmény létesítésére. 1930-ban ő szervezte meg az első magyar iskolaszanatóriumot. Közben megindította a szentgotthárdi gimnáziumban az egészségtan oktatást, s 20 évig tanította is azt. Emellett ellátta a helyi selyemgyár és kaszagyár üzemegészségügyi szolgálatát, melyet ő állított fel. Megszervezte a Szentgotthárd környéki tűzoltóság elsősegélynyújtó alakulatait is. 1935-ben megírta a Gázharc című könyvét, mely nagy érdeklődést váltott ki szakmai körökben. 1937-ben házasodott meg. Az 1940-es években a humanista orvos a maga módján segítette a 55