Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

1945. február 14-én összevonták a magyarokat, s 3 századonként zászlóaljat alakítottak. A németek és nyilasok ellen 1945 januárjában még különálló századokban harcoltak a magyar katonák. Ezek az egységek februárban tömörültek ezreddé. Ettől az időtől kezdve vették fel a Budai Önkéntes Ezred nevet, s akkor lett az ezred parancsnoka Variházy Oszkár ezredes. 1945. február 16. körül a Kelenvölgybe mentek. Itt kaptak 2 hetet az alegységek összekovácsolására. Butyka Géza a IV. század parancsokhelyettese lett. Innen Óbudán át gyalog Jászberénybe vonultak. Itt a páncélos laktanyába kerültek, előbb karanténba, majd a kiképzést is folytatták. Majd Jászberényben megalakult az I. hadosztály, s annak a kötelékébe került. 1945 április végén az I. hadosztályt bevagonírozták, az ausztriai Bécsújhelyen rakodtak ki. A fegyverletétel után visszakerültek Magyarországra, ahol a Dunántúlon, Zalában vasútbiztosítást végeztek. 1945 nyarán lett Butyka Géza az MKP tagja. 1946-ban, amikor átszervezték a hadsereget, Butyka Gézát áthelyezték a határőrséghez. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Domaháza—Hangony, majd Aggtelek községben lett előbb őrsparancsnok, majd századparancsnok. 1948-ban áthelyezték Budapestre, a Határőrség Főparancsnokságára, Szalvay Mihály vezérőrnagy mellé, parancsőr-tisztnek. 1949ben a hadsereghez került, s a Szovjetunióban, Leningrádban magasabb tiszti képzést kapott. Itt tanult másfél évig. Hazatérte után a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, majd 1952-ben a Páncélos Tiszti Iskolára került harcászati előadónak, később e tanszék vezetését is rábízták. Innen átkerülve az Egyesített Tiszti Iskola páncélos tagozata parancsnokának lett a helyttese, a utóbb tanszékvezető. 1958-tól 1975-ben történt nyugdíjazásáig Gyöngyösön szolgált a magasabb egységnél hadműveleti beosztásban. Jelenleg Gyöngyösön él. A Budai Önkéntes Ezredbeli tevékenységéért 1947. január 11-én megkapta a „Budapest felszabadításáért" Emlékérmet 69 társával együtt, majd 1975-ben a fasizmus feletti győzelem 30. évfordulóján kapott szovjet kitüntetést, s emlékérmet 1978-ban a 60. éves szovjet hadsereg jubileuma tiszteletére. A hadseregben végzett munkájáért a következő elismerésekben és kitüntetésekben részesült: 48-as Díszérem (1948), Népköztársasági Érdemérem bronz fokozat (1950), Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955, 1960), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Kiváló Szolgálatért Érdemrend (1973), Magyar Partizán Emlékérem (1974), Haza Szol44