Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

Eger, 1983. március 29. — Igazolvány Baráth Mihály szakaszvezető részére a Rózsa Sándor műszaki és távbeszélő zászlóaljnál teljesített katonai szolgálatáról. Budapest, 1946. május 16. Aláírás: Czeglédy József őrnagy. 8. BÁRSONY MÁTÉ (Bélapátfalva) Bélapátfalván született, 1924. április 4-én. Munkáscsaládból származott, az édesapja kőbányász volt. A 6 elemit a szülőfalujában végezte el, majd 13 éves korában cselédnek ment Mikófalvára egy jómódú parasztcsaládhoz, ahol egészen 1942-ig dolgozott. 1942-ben katonai szolgálatra hívták be á II. magyar hadsereghez. 1943-ban részt vett a szovjet hadsereg doni áttörése utáni visszavonulásban. A háború igazságtalan és embertelen körülményei arra kényszerítik, hogy 1944. november 28-án a Nógrádi Sándor vezette partizáncsoporthoz szökjön át. A csoportban több ízben küldték ki, mint felderítőt. Az 1944. december 28-i abroncspusztai (Ragyolchoz tartozik) ütközetben különösen kitűnt bátor helytállásával. A Nógrádi-egységgel harcolta végig a háborút, míg az nem egyesült a szovjet Vörös Hadsereggel, 1944. december 29-ig. A háború befejeztével hazatért szülőfalujába. 1945-ben a földosztáskor antifasiszta tevékenységéért 7 kh földet kapott. 1946. április 27-én megnősült. 1947-ig földművelésből élt, majd ez évben munkába állt a Bélkő alatti víztározó építésénél. 1947 novemberében megvált a cementgyártól, mert behívták Tatára, vezetőképző táborba. Ennek elvégzése után 1948-ban Miskolcra helyezték az államvédelmi hatósághoz, főhadnagyként. 1951 augusztusában saját elhatározásából leszerelt, s szeptembertől a bélapátfalvi cementgyár kőbányájában helyezkedett el. 1953-ig mint kőbányász dolgozott, ekkor a helyi erdészetnél vállalt munkát erdőgazdasági munkásként. Bélapátfalván hunyt el, 1955 február 18-án, halálos üzemi baleset következtében. Tevékenysége elismeréseként megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát (1946.) Forrás: Bársony Máté életrajza. Bélapátfalva, 1959. DIV. LUK. TD. 63. 87. 1. 83. lap. Hősök Könyve. — özv. Bársony Máténé visszaemlékezése Bélapátfalva, 1984. február 2. — Dékán István—D. Kardos Éva: Utak és ösvények. Bp. 1975. 597—617. — Harsányi János (szerk.): Magyar antifasiszták a fasizmus ellen. Bp. 1966. 502—627. — Ihász István: A Szlovákiai Nemzeti Felkelésben részt vett magyar partizánok névjegyzéke. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum Adattára. AD—I. 1529—79. — Bélapátfalva története a felszabadulástól napjainkig. 1944. XII. 20—1969. XII. 20. Kézirat, Heves megyei Levéltár. — Molnár 34