Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

1942. szeptember 10-i támadás során Balatoni András megse­besült, s csak októberben került vissza az alakulatához. A sok vesz­teség miatt ő lett a géppuskás szakasz parancsnoka. Az 1943. január 14-én megindult szovjet támadás következté­ben a 14. gyalogezred egy zászlóalját bekerítették, s ő is fogság­ba esett tíz társával. Mint foglyot Davidovka faluba, onnan napok múlva a marsanszki hadifogolytáborba vitték vasúton. Itt rövidesen megbetegedett, s csak 1943 májusában, felgyó­gyulása után tért vissza a táborba. A barakkban idősebb munkás­mozgalmi tapasztalatokkal bíró társai voltak, Bernyák Béla (Mis­kolc), Kringer János (Budapest), Gombos János (Bácstopolya), aki­ket érdeklődéssel hallgatott. 1944 tavaszán a táborparancsnokságra hívatták, orvosi vizsgá­lat után megtudták, hogy antifasiszta, illetve partizániskolára vá­lasztották ki őket. Vele voltak Micsonai József (Eger) és Hor­váth Béla is. Az ő nevükre emlékszik azok közül, akikkel együtt átszállították Júzsába. A júzsai antifasiszta iskolát befejezve 50 főt kiválogattak, köztük volt Balatoni András is, valamint Eged And­rás (Felnémet), Lepres András (Eger), Molnár Béla (Eger), Szabó Gábor (Tarnazsadány), Vass László (Eger) hadifoglyok, akikkel együtt a kransznogorszki harmadik antifasiszta iskola hallgatói lettek. Az iskola 1944 márciusától szeptemberéig tartott. A tanfolyam vége előtt Garasin Rudolf kereste fel őket, aki egy 40 fős partizáncsoport szervezését intézte. Vele utaztak el a Ki­jev melletti szvjatosinói táborba, a partizánkiképzésre, 1944 szep­tember első napjaiban. Kiképzésük után bevetésükre már nem ke­rült sor. Kijevben bekapcsolódtak a város újjáépítésének munká­jába. Még 1944-ben a Szovjetunióban kérte a moszkvai magyar emigráció vezetőitől, hogy vegyék fel a pártba. Erre akkor nem került sor. Utóbb 1968-ban Magyarországon régi párttagságát 1944­től elismerték. Kijevből 1945. február 27-én érkezett haza Debrecenbe. Kez­detben a Partizán Örzászlóaljnál volt, innen áthelyezték a Debre­cenben újonnan alakult 6. hadosztály 18. gyalogezred 2. zászlóaljá­hoz, mint zászlóalj nevelőtisztet. A 6. hadosztállyal együtt ő is Ausztriába vonult, Graz környékére. 1945. május 9. után vissza­tértek a Dunántúlra, a Veszprém—Balatonalmádi—Veszprémvar­sány vasútvonalat biztosították. 1945 decemberében leszerelt a de­mokratikus hadseregből. Hazatérve bekapcsolódott a pártmunkába. 1947 októberében Budapesten a Kossuth Akadémiára került, ahol elvégezte az egyéves tiszti iskolát, s alhadnagyként avatták fel. 1948 őszén a Petőfi po­28

Next

/
Oldalképek
Tartalom