Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

akarták vinni. A behívás elől jó barátjával együtt Bolcsó Bertalan­nal megszöktek, s elrejtőztek. Majd amikor a szovjet csapatok fel­szabadították Salgótarjánt, 1944 karácsonyán előjöttek a rejtekhe­lyükről. Ezután mindketten közmunkára jelentkeztek a városi vá­góhídon. Itt dolgoztak 3 napot, amikor a II. Ukrán Front 27. gár­dahadosztályának egy tisztje azt ajánlotta, hogy lépjenek be a Vö­rös Hadseregbe, s tartsanak velük. Ezzel az alakulattal vonultak Balassagyarmat—Verseg—Mohara térsége felé. A szovjetek egyen­ruhát s fegyvert adtak nekik. A 16. születésnapját a párkánynánai erdőben, a harcok között ünnepelte, s itt esett át a tűzkereszt­ségen is. Ott volt Léván 1945 februárjában, amikor a Garamon való át­kelés előtt Malinovszkij marsall beszédet tartott. Aztán a harcoló szovjet csapatokkal a Kis-Kárpátokon át vonultak előre Nyitra— Gottwoldov—Prerov—Opava felé. 1945. május 9-én a győzelem napján az észak-csehországi Liberecben állomásoztak. Itt érte a háború befejezésének a híre. A harcok elmúltával 1945. május 20-án érkezett haza Magyar­országra. Hamarosan munkába állt Szúpatakon, majd a kányási bányaüzemnél. Falujában az EPOSZ (Egyesült Parasztifjúsági Szer­vezetek Országos Szövetsége) helyi szervezetének titkára lett. Majd a salgótarjáni Tűzhelygyárban vasöntő és gépi formázó vizsgát tett. 1950 májusától sorkatonai szolgálatra hívták be. 1951 decemberében leszerelt, 1952 májusában a Belügyminisztérium tiszti iskolájára vették fel. 1955. május 1-én 24 évesen lett hivatásos katonája a légolta­lomnak, a mai polgári védelem elődjének, s ugyanebben az évben a Magyar Dolgozók Pártjának is a tagja. Alhadnagyként kezdet­ben Salgótarjánban, a megyei törzsnél szervezési feladatokat lá­tott el. Ezután egyéves iskolára küldték, amit eredményesen vég­zett el, s előléptették főhadnaggyá. Mint főhadnagyot kinevezték a Nógrád megyei törzsparancsnoknak. Utóbb még a polgári véde­lem egyik katonai alakulatához helyezték át zászlóaljparancsnoki beosztásba. 1963-ban, amikor megszervezték a polgári védelem első mű­szaki zászlóalját, oda került parancsnoknak. 1969-ben kinevezték Eger járás törzsparancsnokának. 1980. de­cember 1-én alezredesként vonult nyugdíjba. Jelenleg Egerben él. Fegyveres antifasiszta tevékenysége elismeréseként a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségétől megkapta 1975-ben a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 30. évfordulója em­153

Next

/
Oldalképek
Tartalom