Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

A hat elemi elvégzése után cselédként korán munkát kelleti vállalnia. 1935—36-ban 6 hónapra summásnak szegődött. 1937-ben megnősült, a felesége is summás volt. 1938 decemberében katonai szolgálatra vonult be, s csak 1940 októberében szerelt le. 1942. május 10-én újra behívták katonának Egerbe, s frontszolgálatra irányították a Don mellé. 1943. január 18-án szovjet hadifogságba került. 1944. március 10-én elvégezte az antifasiszta iskolát, partizániskolára került Obarov községbe. Ezután Kijevbe kötöztek, s őt is Úszta Gyula csoportjába osztották be. Még 1944-ben a Szovjetunióban kérte a moszkvai magyar emigráció vezetőit, hogy vegyék fel a pártba. Ekkor arra nem került sor. Utóbb 1968-ban elismerték Magyarországon régi párttagságát 1944-től. 1944. augusztus 8-án a kijevi repülőtérről indult útnak Siller György is, azzal az Úszta Gyula parancsnoksága alatt álló magyar ejtőernyős partizánszervező csoporttal, mely a Munkácstól 30 km-re lévő Buzsora hegyen gyülekezett a földetérés után. Siller György végig részt vett a létszámát és harci tevékenységét tekintve legjelentősebb magyar partizánegység harcában. Partizánélete során ötször volt fegyveres harcban, s 1944. október 8-án részt vett a Munkács—Szolyva közötti szerelvény felrobbantásában. Az Uszta-csoport utóbb egyesült az I. Sz. Priscsepa-csoport maradványaival, s a Rákóczi-egység nevet vette fel. A Rákóczi partizánegység harctevékenysége 1944. október 26-án ért véget, amikor a felszabadító szovjet hadsereggel találkozott. Ezután pihentek, s 1945. január 5-én került a csoportjuk Debrecenbe. 1945. január 17-én Debrecenből azt a pártfeladatot kapta, hogy segítse a földosztás munkáját Demjénben, s vegyen részt a pártszervezésben. E feladatnak eleget téve saját földön gazdálkodott 1949 decemberéig. 1949 decemberében jelentkezett a hadseregbe. Pécsett tiszti iskolát végzett, s 1950. április 25-én avatták fel. Mint főhadnagy, Pétervásárán kezdett dolgozni, majd a hatvani páncélos ezrednél szolgált 1954. december 20-ig. Ekkor leszereltették. 1955-től 1959-ig az egri Kőolajkitermelő Vállalatnál volt kútkezelő. 1956-ban Demjén község párttitkára, helytállása, s példamutatása nyomán a községben nem volt ellenforradalmi megmozdulás. 1959. augusztus 15. után visszakerült a hivatásos tiszti állományba. Előbb Özdon, majd Egerben teljesített szolgálatot a Kiegészítő Parancsnokságon 1970. január 31-ig, nyugdíjazásáig. Nyugállományba vonulása után is aktív közéleti ember, párttitkár is 120