Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

69. RAKVÁCS JÖZSEF (Egerszalók) Egerszalókon született, 1903. március 10-én. Középparaszti családból származott. 1927-ben kivándorolt az egerszalóki illetőségű Princz Józseffel az Egyesült Államokba. 1936-ban jelentkezett a Spanyol Köztársaság védelmére szervezett Nemzetközi Dandárba, s a Madrid körüli harcokban életét áldozta a szabadságért. Forrás Tanner József: Egerszalók (A szolgaságtól a szabadságig). Bp. 1961. 21. — Tanner József levele. Budapest, 1983. július 25. — Juhász Ferencné Rakvács Mária visszaemlékezése. Egerszalók, 1984. március 28. — Tanner József: A paraszti összefogás szervezetet Egerszalókon 1945 előtt. (= Agrártörténeti Szemle XXV. 1983. 1—2. 186—199.) 70. SÁVOLYI ZOLTÁN (Petőfibánya) Baglyasalján született, 1920. szeptember 5-én. Ötgyermekes bányász családból származott. A hat elemi elvégzése után 1933-ban 'még mint 13 éves gyerek mezőgazdasági béres lett a községi bírónál. 1935-ben a salgótarjáni Üveggyárban helyezkedett el. 1938— 1941 között a salgótarjáni Tűzhelygyárban dolgozott. 1941. szeptember 28-án megnősült. 1942. január 6-án lett bányász. 1944-ben családjával Karancslejtősre települt át, ahol a bányában dolgozott. A hatóságok 1944. november 22-én rendeletet adtak ki, amely szerint a karancslejtősi bányászok idősebb korosztályát hadimunkára, a fiatalabbakat katonai szolgálatra veszik igénybe. 1944. november 23-án a karancslejtősi bányászok — Kőzik Ferenc vájár vezetésével — mintegy 300-an megtagadták a parancs teljesítését. Fegyvert, robbanóanyaggot, élelmet vettek magukhoz, és levonultak az aknába. Köztük volt Sávolyi Zoltán is. Hamarosan egy 22 fős fegyveres katonai csoport is csatlakozott hozzájuk. A bányászok ellenállásra, fegyveres harcra készültek. Monostori János és Tóth Gyula fegyveres kiképzésben részesítette őket. A bányászcsoport vezetői (Kőzik Ferenc, Kőzik Rajmund és Monostori János) előtt ismert volt, hogy harcászati szempontból nem volt a legszerencsésebb a bányába vonulni. Mégis emellett döntöttek, úgy vélték, az adott körülmények között a számukra a legismertebb „terepen", sikeresebben készülhetnek fel a fegy115