Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

kezett antifasiszta iskolára, majd ezután 1944. október 2— és december 20. között a kijevi partizániskola hallgatója volt, ahol a 4. szakaszba osztották be. Bevetésükre azonban már nem került sor. Még 1944-ben a Szovjetunióban kérte a moszkvai magyar emigráció vezetőit, hogy vegyék fel a pártba. Akkor erre nem került sor. Utóbb Magyarországon 1968-ban elismerték régi párttagságát 1944-től. 1945. február 16-án érkezett haza Magyarországra Debrecenbe, ahol mint a Partizán Őrzászlóalj tagja részt vett az Ideiglenes Nemzeti Kormány őrségében. 1945 áprilisában a kormányszervek fővárosba településével őt is Budapestre helyezték át. Részt vett a nyilasok által Ausztriába hurcolt magyar nemzeti javak (gépek, nyersanyagok, stb.) gépkocsival történő hazaszállításában. 1945 nyarán leszerelt az új demokratikus hadseregből. Még 1945 tavaszán belépett a Magyar Kommunista Párt tagjainak sorába. Leszerelése után szülőfalujában telepedett le. Egerben hunyt el 1976. február 27-én. Tevékenysége elismeréseként a következő kitüntetésekben részesült: Magyar Partizán Emlékérem (1955), Szocialista Hazáért Érdemrend (1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970). Forrás: Nyúl Albert visszaemlékezése. Tarnaőrs, 1969. november 5. (Gyűjtő: Balogh József, Tarnaőrs, Általános Iskola igazgatóhelyettese.) — Földes Pál: Partizánemlékek. Bp. 1970. 379. — Szecskó Károly: Munkásmozgalmi harcosaink. Életrajzi Lexikon. Eger, 1970. 36. A Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjeinek névsora. — Sánta Miklósné (sz.: Nyúl Julianna) visszaemlékezése. Tarnaőrs, 1982. november 22. Dr. Csiffáry Gergely gyűjése.) 67. PAPATYI LÁSZLÓ (Gyöngyös) Koroncón született, 1922. február 6-án. Földműves családból származik. Az elemi iskolák után 4 polgárit végzett, majd 1940—43 közt Tejipari Szakiskolában tanult, ahol vaj- és sajtmesteri képzést kapott. 1943 őszén tényleges katonai szalgálatra hívták be Sopronba. 1944 nyarán kivitték a keleti frontra. Az állandó visszavonulás során megelégelte a háborút, s 1944. december 19-én Abaújszinán elhagyta alakulatát. Utóbb szovjet hadifogságba esett, s a debreceni Pavilon-laktanyába került sok száz fogolytársával együtt. Debrecenbe jelentkezett az új demokratikus magyar hadseregbe, s a vasútépítő hadosztályba került. Az I. Magyar Vasútépítő Hadosztály szervezése 1945 januárjában kezdődött meg Deb113