Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

gyűlésen az újoncállítás tárgyalásánál a megye követeinek azt az utasítást adta, hogy míg a sérelmeket nem orvosolják, ne szavaz­zák meg az újonclétszámot. Az udvar a sérelmeket orvosolni nem akarta, de a kívánt kiegészítésre szüksége volt. Hívein keresztül nyomást gyakorolt a megyegyűlésekre, hogy a követek utasítását változtassák meg. Egerben a megyegyűlésen Almásy Gedeon el­nöklő alispán, a konzervatív pánt vezére, azt a javaslatot, hogy „. . . A követek utasíttassanak megszavazni az adót és az újon­cokat a sérelmek orvoslása nélkül is . ..", határozatképpen mondta ki anélkül, hogy a közgyűlés az indítványt elfogadta volna. Az ellenzék oly hevesen tiltakozott, hogy az alispán ,,. . . elhagyta el­nöki székét. . .". Másnap nem is jelent meg a közgyűlésen, mire kimondatott: ... a tegnapi napon történt kijelentésnek utasító hatálya megszüntetik . .Ennek ellenére megszületett a katona­állítási cikkely. A megye ezzel nem helyezkedett szembe, de nem­tetszését az ügyek intézésével fejezte ki, melynek végső fokon pl. az újonchátralékkal kapcsolatban a már sorsot húzottak, de be nem sorozottak is hasznát látták. Az 1848. előtti Heves megyei hadkiegészítés utolsó korszaká­ban 1831—1841 (1847) között sem szűnt meg a szabad toborzás. Amilyen mértékben biztosítottnak látta a felsőbb katonai vezetés, hogy az ezredek fogyatékát a magyar rendek kiegészítik, oly mér­tékben szorgalmazta a szabad toborzást is. A katonai vezetés 1831-rtől kezdve, de különösen az 1840-es években megelégedett a toborzóparancsnokságok kisebb aktivitást mutató tevékenységével is. Az összeíró, illetve a sorshúzásos rend­szer bevezetése után pedig", — ha nyíltan nem is szervezite át a to­borzóparancsnokságokat, de — az ügyintézésüket inkább a nyil­vántartás felé tolta el, mely feladat részben megfelelt a későbbi ki­egészítő parancsnokságok ügykörének. A toborzást, mint már említettük, laza keretek között folytat­ta, ami nagyobb búcsúkra és a vásárokra korlátozódott. Szerényen húzódnak meg a hadfogadói tisztnek a megyéhez küldött kérelmei évenként megismétlődve, melyekben ezekre az alkalmakra magá­nak és katonáinak forspontot (előfogaitot) kér, amit a megye Gyön­gyös, Mezőtúr, Törökszentmiíklós, Tiszafüred, Pásztó és Heves me­zővárosban tartandó vásárokra meg is adott. 12 8 Ebben az időben sorvadt el a szabad toborzás rendszere, hogy helyet adjon egy me­rőben más, modernebb hadikiegészítési rendszernek. Heves megyében már 1831-ben megkísérelték a húzásos állí­tást. Nem így történt az ország többi megyéjében. Volt, ahol 1841­ben alkamazták először. Az 1841-es gyakorlat nem volt egységes, és ha a törvény hatását akarjuk lemérni, egyoldalú lenne az a be­57

Next

/
Oldalképek
Tartalom