Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)
Bevezetés
csoportok pénzzel jutalmaznak. Ez nem maradt hatás nélkül a hevesi gyakorlatra sem. Az ilyen irányú javaslatok gomba módra szaporodtak. Tolmácsolásukra az ellenzéki sajtó is szívesen vállalkozott. A Pesti Hírlapban már arról cikkeztek: azt kellene elérni, hogy minden újonc önkéntes 'legyen. Ezt úgy vélte a cikkíró előmozdítani, hogy társadalmi adózásként az ország minden lakosa nevében juttassanak a 10 év múlva leszerelendőknek 200—200 forintot jutalmul. 10 3 A Helytartótanács még 1840. december 16-án megküldte a megyéknek az országgyűlési utasítást. Ennek felolvasásakor a közgyűlés bizottságot nevezett iki, mely javaslatát február 15-én nyújtotta be. A javaslat szerint az összeírás, sorshúzás és állítás idejét március 1. és április 11-e közötti időszakban határozta meg. Szükségesnek látott egy úgynevezett központi bizottságot kinevezni, mely az összeírásnál felmerült kétes esetek fölött dönt. kitűzi, hogy melyik helység mikor szállítsa be Egerbe a sorsot húzottakat, és felügyel a sorshúzás egész menetére. Felsőbb helyről Egert jelölték ki ugyan az állítás központi helyéül, de a bizottság azon a véleményen volt, hogy részint a tiszai kerületek távol esnek Egertcil, részint a Tisza áradásai miatt — ami akadályozza a közlekedést — Törökszentmiklósit is jelöljék ki sorozási helyül. Jónak látta tehát a központi bizottságot úgy összeállítani, hogy az két helyen is működhessen. Mindenesetre — figyelmeztette a javaslat az illetékeseket — mindkét helyen szervezzék meg az újoncok ellátását, és gondoskodjanak forspontról, élelemről, hálóhelyről, szalmáról éá esetleg megfelelő őrizetről. A rendelkezés szerint előírt 16—36 éves „sorskötelesek" összeírásához ajánlja a bizottság, hogy az egyházi anyakönyveket használják fel, ehhez pedig az egyházi főhatóságoktól idejében kérjenek engedélyt. Egy családból több katonakorú esetében a törvény is csak egy személy állítását rendelte el. Arra vonatkozólag, hogy a több gyermek közül ki legyen állításra kötelezve, a megyének kellett állásit foglalnia. A bizottság azon volt, hogy ilyen esetekben legyen a családon belül egy „elősorsolás", melynek eredményéről a hatóságot természetesen értesíteni kell. Akire a családon belül a legkisebb szám esett, csak az legyen állításköteles és csak az szerepeljen a nyilvános sorsoláson. Mivel a sorshúzás nem a sorozás helyén történt meg, hanem az erre kijelölt helységekben, elég — mondták — ha a község által állítandóknak csak a háromszorosa megy a sorozási központba. A többi sorozott maradjon szükség esetére otthon. (Az otthon maradt többi sorsot húzott csak akkor érezhette magát felmentettnek 48
