Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

a kategóriában is széles: 20—2500 forint között mozog. Ezer forinton felüli bejegyzés alig van. Az adatok legtöbbjében 100 forint határozza meg a vagyont. VII. Iparos. Ezen csoportban csak azok szerepelnek, akiknek iparukon kívül más vagyonuk nincs. VIII. Nincstelenek. (Voltaképpen szegények.) Közöttük legfeljebb a „nihil habet", „nullám habet", vagy „szolgálattal tartja el magát" kifejezések váltakoznak. Ide soroltam azokat is, akiknél csak egy tehenet jelöltek meg értékként. IX. önkéntesek. Vagyonuk meghatározhatatlan, de valószínű, hogy legtöbbjük a társadalmilag elesettek közé tartozhatott, és azért jelentkeztek katonának, mert kibontakozást láttak a katonaéletben, vagy pedig azért, mert társadalmi helyzetüknél fogva úgyis elvitték volna őket az újonckozáskor, és nem akarták kitenni magukat sem a bujdosás keserveinek és következményeinek, sem az erőszakos katonafogás tortúrájának. X. Meg nem határozható. Ezekről csak annyit jegyez meg az irat, hogy szüleik más faluban élnek, vagy csak családi körülményeiket említi az írnok. A táblázatban szereplők között van: három nemes, négy cigány ás két rab. Az 1794—1800 közötti években kiállított a megye 484 telkes jobbágyot és 1012 nincstelent. A nincstelenek száma azonban nem ennyi. Hozzászámíthatjuk a csak házzal rendelkezőket és azokat, akiknek csekély összegű pénzben fejezték ki vagyonukat, továbbá az önkénteseket, kik vagy rászorultságból, vagy más ok miatt jelentkeztek, ismervén az elöljáróság gyakorlatát, hogy elsősorban a szegénységből szedi a katonát. így a nincstelenek, helyesebben a szegények száma 1324 fő. Ez pedig azt jelenti, hogy 100 telkes újoncra közel 280 szegénysorsú újonc esik. A fenti időpont háborús korszakot ölel fel, tehát az arányok eltorzultak. Amint a táblázat mutatja is, az első három évben: 1794., 1795. és 1796-ban még következetesen folytatták az újoncozásnak azt a módját, ami addig is gyakorlatban volt, azaz először a szegénységet vették sorra. 1797-től azonban a katonaigény fokozódó növekedése következtében meg kellett bolygatni annak a rétegnek — a telkeseknek — a sorait is, amelyet eddig kímélni igyekeztek. Ha az első három év arányszámát nézzük, akkor megdöbbentően az a kép tárul elénk, amit akár Kölcsey, akár Wesselényi megrajzolt. Az 1794—1796. években besorozottak közül 100 telkes31