Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)
Bevezetés
de visszatartotta őket a nyári mezei munka — a toborzóknak az az ígérete, miszerint aratási időben szabadságolni fogják őket, 2 7 továbbá az, hogy leszerelésük után egész életük végéig mentesek lesznek a hadi és házi adóktól és a „feloszlás"^kor 1 havi díjjal jutalmaztatnak." 2 8 Az önkéntesség személyi okai szinte határtalanok voltak: sok legény jelentkezett hősködésből, kalandvágyból. Volt, akit a viszonzatlan szerelem vagy családi viszály hajtott a toborzók karjaiba. Egy részüket vonzotta a „fényes katonaruha", másokat pedig a barátok jelentkezése buzdított. Az is kétségtelen, hogy dologkerülők is voltak az önkéntesek között. Végül igen sokan lettek katonákká a bor hevületében. A néptudatban nem számított, hogy az önkéntesek legtöbbje gazdasági-társadalmi kényszer nyomására állt be katonának. Bennük olyan elemet láttak, kik a nehéz parasztsorsban cserben hagyták őket. Ezt fejezi ki az alábbi 18 .századi népdal is: „ ... Hajdú volnál szeretnélek, Katona vagy, nem szeretlek Húzóvonó a te neved Akasztófa a te helyed .. A nép a katonaságban az elnyomó rendszer vak eszközét látta, a szegénység pusztítóját ismerte meg. Meg kell jegyeznünk azonban azt is, hogy a megvetés korántsem volt általános. Ugyanakkor sajnálták is, sőt szökés esetén bújtatták is őket! A Heves megyei önkéntesekről és körülményeikről adatokkal egyelőre nem rendelkezünk ugyan a napóleoni háborúk előtti időkből, de annál inkább beszélnek az adatok az erőszakos katonaszedésről, ahol már a polgári hatóságok is asszisztálnak, hiszen ha a létszám nem volt meg, a toborzók a megyéhez fordultak segítségért, így állott elő az a helyzet, hogy a szabad toborzás erőszakosságai elsősorban nem a katonai, hanem a polgári hatóságoktól erednek. A panaszosok nem is mindig jobbágyok. Sokszor földesurak sérelmezik a törvénytelenségeket azért, mert személyükhöz szólónak érezték. Nagyrédéről Darvas Imre és Bornemissza Sándor földesurak panaszkodtak, hogy a rédei elöljárók a katonafogás során elfogták és erőszakkal katonaságra kényszerítették a Darvas-uraság szakácsát. Az elöljárók azt állították, hogy a szakács önként vállalta a katonaságot, ezt viszont a szakács a szolgabíró előtt tagadta. A falu bírái a szakácsot felesége mellől elvitték, saját házukban az egri laktanyába szállítás idejéig fogva tartották, sőt, hogy helyett Darvasnak szakácsot állítsanak, azért legényekből őröket állítottak a nagyrédei hídhoz, hogy alkalmas legényt szakácskodás céljából elfogjanak és Darvas elé állítsanak. 3 0 20
