Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

tos is csak erőszak alkalmazásával boldogulhatott. Mivel az ellenállás erősödése várható volt, külföld felé pedig a stabil konszolidáció látszatát kellett mutatni, Bécsben az a nézet alakult ki, hogy szakítanak az országgyűlés nélküli kormányzással. A küzdelmeknek ebben a szakaszában végső fokon a rendek győztek azzal, hogy 1825ben összehívták az országgyűlést. Ezután már megérett a helyzet arra, hogy az újoncozás kérdését véglegesen körülhatárolják. A KATONAI KÖNNYÍTÉSEK, MINT A RENDEK ÉRDEKE Ha az 1802—1840. évek között a katonaállítási törvényeket az előző fejezetben elmondottak egymásutánjában csoportosítjuk, olybá annak, hogy az újoncállítás alkotmányos joguk; és hogy a madíttatva alkották volna azokat. Bár a reformkori országgyűléseken ilyen kívánalmak is nyilvánultak meg, ezeknek hangja a nagy rendi zajban mindig halk maradt. Bármelyik paragrafust vesszük is elő, ott lappang mögöttük a rendi érdek is. Leplezetlen rendi érdeket fejez ki: minden országgyűlésen hangot adtak a nemesi felkelés létjogosultságának, továbbá annak, hogy az újoncállítás alkotmányos joguk; és hogy a magyar ezredek tisztjei magyarok legyenek. Ha azt a látszólag leghumánusabb rendelkezést nézzük, ami az obsitosok helyzetét könnyíti, abban is ott van az a szándék, miszerint elejét akarták venni annak, hogy az elkeseredett, kiszolgált katona — aki ért a fegyverhez is — antifeudális parasztmozgalmak élére állhasson vagy abban részt vegyen. Erre fölös számban sorolhatnók fel a példákat éppen a 19. század első évtizedeiből. A tízéves szolgálati idő sem csupán az újoncot érinti kedvezően. Tíz év után a földesurak sem elaggott munkaerőt kapnak vissza; és az, hogy kisebb testi hibával is alkalmas a legény: munkabíróbb embereket szabadít fel a katonáskodás alól. A törvénynek pedig az a kitétele, hogy „akire otthon múlhatatlanul szükség van" hazabocsátandók, a gyakorlatban azt jelentette, hogy az úrbéres földdel rendelkezőkért folyamodtak, hogy felmenthessék őket, akiknek ingyen robotjára szükségük van a földesuraknak. De maga az a tény, hogy az országgyűlés végrehajtási utasításai egyenesen előírják, hogy mindenben a földesurasággal egyetértésben kell eljárni, azt jelenti, hogy törvényhozásunk alapvetően figyelemmel volt a rendi érdekekre. Ha pedig az egész folyamatot nézzük, a törvények szellemében az a tendencia is megnyilvánul, hogy mindinkább csökkentsék a megajánlottak számát, hogy minél több ingyenmunkás maradjon itthon. Ez pedig a tőkeszegény birtokosoknak elsőrangú érdeke! „ ... 14