Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

Véget nem érő azoknak az eljárásoknak a száma, melyek azzal foglalkoznak, hogy a bevonult katonát vagyonából kiforgatták. Ezt részben a rokonság, sok esetben a községi bíró tette azzal, hogy csalárd módon elkótyavetyélték az ingóságokalt. Ingatlanoknál az öröklés esetében voltak visszaélések. Az itthon maradt örökösök rendszerint a jobban termő földeket ragadták magukhoz és a távollévő katonának a silányabb és a falutól messzebb eső hányad maradt meg. Az ilyen csalárdságoknak eleve elejét vették az 1807., 1830. és az 1840-ben keletkezett törvények azzal, hogy kimondták: „... Az újoncok odahaza hagyott vagyonára illendő gond legyen ... javaik ... azonnal összeírassanak ... s ingyen az árvák dolgaira rendelt polgári intézet felügyelése alatt tartassanak ..."

1

0 Ugyanebbe a körbe tartozik az obsitosok helyzetével foglalkozó paragrafus is." A hazatérő obsitosok mindig problémát jelentettek a társadalomnak. A rokkantak háza nem tudta valamennyiüket befogadni, bár Mária Terézia is szorgalmazta már a katonai otthonok szaporítását. Azok az ígéretek, melyek bevonulásukkor hangzottak el, hazatértükkor semmivé váltak. Az országgyűlés 1807., 1830. és 1840-ben hozott végzései: „... a következő kedvezmények adassanak, úgy mint: hogy a fejadó személyes terhe, valamint a közmunka, út, töltés és hidak építése és javítása, úgy szintén a hivatalos levelek szállítása alól is felmentve legyenek. Olly helyen, ahol társas házak vannak, valami munka vagy mesterség fejében mindenütt ingyen fogadtassanak be; ezek a kedvezmények, továbbá a rokkantakra, feleségeikre, sőt mindkét nembeli gyermekeikre is, olykép terjesztessenek ki, hogy az illy gyermekek árva és szegényházakba . . . első sorban vétessenek fel. . ,"

1

2 (Megjegyzendő, hogy amíg 1807-ben a törvény húszéves katonáskodás, majd rokkantság esetén adja meg ezeket a kedvezményeket, addig az 1840-es törvény elaggott, vagy hosszas szolgálat által eltörődött katonákról beszél.) Végül az ösztönző intézkedéseket is említik törvényeink. A katonákat ösztönözze a mindenkori kormányzat azzal, hogy felemeli az újoncok felpénzét, csak magyar ezredekbe osztja be őket, ahol a tisztek magyarul is tudnak stb. (1807., 1830., 1840.) Mindezeket a törvényeket az állítandó újoncok összeírásának és sorshúzás útján való katonaállításának elrendelése (1840.) teszi emberibbé. Az 1840. év törvényei között szerényen húzódik meg az a pa, ragrafus, amely az önkényeskedésre alkalmat adó gyakorlattal szemben emberibb módon oldja meg a „legédesebb kötelékek" szétszaggatását. Olyan feltételekkel ajánlották meg a 38 ezer újoncot, „... hogy nem időszakonként, hanem ugyanazon egy s lehető legrövidebb idő alatt és pedig mindenhol sorshúzással állíttassanak .. ,"

1

3 12