Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben
A választást megelőző napokban is tovább gyűrűzött a törvény 1. §-ával kapcsolatos erős ellenzéki felfogás, mely a nemesek feltétel nélküli szavazóképességéről intézkedett. Az egri líceumi nyomdát elhagyta egy röpirat: „Figyelmeztetés a haza, különösen Heves vármegye új választóihoz, a népképviselet alapján alakítandó országgyűlési követnek választása iránt" — címmel, mely arra buzdított, hogy ne válasszanak meg képviselőnek nemes embert, mert az „nem ért ahhoz, hogyan kell megtartani a szabadságot". A „visszafigyelmeztetés" sem késett: a radikálisok lecsendesítésére válaszirat is megjelent. 15 7 Schaffner János egri főbíró július 20-án Csiky Sándor nemzetőr ezredestől a követválasztás idejére száz lándzsás és ugyanannyi puskás nemzetőrt kért a rendfenntartásra. Egyúttal értesítette az ezredest, hogy mivel az 1848. XXII. tc. 211. §-a értelmében a nemzetőrség alkalmazása csak polgári előljáró utasítására történhet, a városi hatóság Gáhy József rendőrkapitányt jelölte ki képviseletére. 15 8 így az 1848. június 26-án az országgyűlési követválasztás a városháza udvarán minden rendzavarás nélkül játszódott le: a 2062 szavazó közfelkiáltás útján, ellenjelölt nélkül Csiky Sándort választotta meg országgyűlési képviselőjének. 15 0 A választást a kormány hivatalos lapja, a Közlöny is örömmel üdvözölte, mint írta: „Csiky Sándor a kormányhoz hű kitartó csatlakozása miatt már nem egyszer támadtatott meg hírlapok útján is, de ez őtet semmi esetre sem fogja azon útról elvezetni, melyre oly határozottan lépett". 16 0 A választás után Csiky Sándor azonnal lemondott nemzetőr ezredesi rendfokozatáról. 10 1 Az 1848-as képviselőválasztások a körülményekhez képest reális képet adtak az ország politikai erőviszonyairól. Csiky a képviselőséggel országos fórumhoz jutott, a társadalmi haladás megítélésében a polgári forradalom eredményein alapuló politikát képviselt. A hírlapi támadások a plebejus értelmiségi csoport részéről érték, akik az országos és nemzetközi politikára függesztve szemüket, a szabadság és zsarnokság Európa-szerte kibontakozó harcából ítélték meg — talán kissé lenézően is — a hazai „táblabíró'-politika fővonalait. A különbség lényege azonban a radikálisok és a kormány politikája közt nem annyira a távlatok, mint inkább a lehetőségek megítélésében jelentkezett. AZ ORSZÁGGYŰLÉSEN 1848~BAN Az 1848. július 5-én összeült országgyűlés túlnyomó többsége nem képviselt a polgári forradalom eredményein messze túlmutató 42
