Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)

A kiegyezés ellenfele

védelmében. Érvelésében hivatkozott arra, hogy 1848-ban nem kevéssé azért is törekedtek „a személyes felelősséggel járó miniszteri kormányzatnak a felelősséget kikerülő collegális kormányzat helyébe állítására, hogy a municipalis intézmények a magyar alkotmányos szabadság eme legbecsesebb őrei és eszközei, hatalom túlcsapongásaitól meg óvassanak"/'

5

5 Levelében célzást tett arra nézve is, hogy a képviselők az országgyűlés ülésein is fel fogják vetni a kérdést, és nyílt állásfoglalással kényelmetlen helyzetbe hozhatják a kormányt. „Remélleni szeretném, hogy a municipalis institúciók sérthetetlensége a nemzet képviselőiben hathatós oltalmazókra találjon" — írta levelében. Kossuth állásfoglalása természetszerűleg bátorítást adott a Szélsőbal parlamenti szárnynak. Az éles parlamenti vitát október 21-én Kovách László képviselő interpellációja nyitotta, aki afelől érdeklődött a belügyminiszternél, hogy meddig akarja a kormány a rendkívüli állapotot fenntartani Heves megyében ?

/|5

6 Almásy Sándor interpellációja túlment ezen, amikor felszólította a kormányt, hogy „igazolja" eljárását. Wenckheim Béla belügyminiszter október 30-án válaszolt az interpellációkra/'

5

7 Lényegében megismételte a minisztérium Heves megyéhez küldött — nyilvánvaló ellentmondásokat tartalmazó — leiratának érveit, amikor kijelentette: „a Kossuth levelében kifejtett elv homlokegyenest ellenkezik a nemzet egyik legfontosabb alaptörvényével, a Pragmatica Sanctióval, ellenkezik az 1848. évi törvények szellemével, mely ... az uralkodó ház közösségében létező birodalmi kapcsolatokra nézve óvó és torló rendszabályokat állított fel"/'

5

8 A kormánynak azt a lépését, hogy a bizalmi nyilatkozat megsemmisítését nem közvetlenül a minisztérium végezte, hanem a megye bizottmányán keresztül akarták megoldani, úgy magyarázta: azért nem bízhatták másra a kormányrendelet végrehajtását, mert „az illető megyét illeti meg a mezővárosok és községek fölötti felügyelet joga az 1848. XXIX. tc. értelmében .. /

,

5'

J Természetes volt, hogy ilyen ingatag érvelés közepette a parlamenti ellenzék tagjai (így a Balközép és Szélsőbal tagjai is) elítélték a kormány eljárását. De míg Csernátony Lajos a Balközép részéről pusztán „elhamarkodottnak" nyilvánította a kormány lépését/'

6

0 de annak jogosságát nem vonta kétségbe, a Szélsőbal egészen radikális akciókra szánta el magát. Október 31-én — Wenckheim belügyminiszter válaszát követő napon — tíz szélsőbal képviselő, nevezetesen Almásy Sándor, Pap Pál, Madarász József, László Imre, Böszörményi László, Vállyi János, Bobory Károly, Deáky Lajos, Patai István és Csiky Sándor — a „kormány vád alá helyezésére" nyújtott be indítványt/'

61 Ezzel az indítvánnyal azonban a kormánypárt mellett a Balközép is szembe fordult. Felszólalt Tisza Kálmán is — kinek beszéde azonban nem a Balközép elhatárolódására utalt — és a kormány eljárásának .111