Új úton… Válogatott dokumentumok a felszabadult Heves megye életéből - Tanulmányok Heves megye történetéből 4. (Eger, 1980)

I. Bevezető

ságba helyezték. A vármegye a levéltár anyagának elszállítására vonatkozó felsőbb parancsnak nem tett eleget. És ez nagy szerencse! így legalább a levéltár megmaradt. Gyöngyös viszont a városi levéltárat részben tengelyre rakatta; [s] a becses török korbeli okmánytár ennek az elszállításnak esett áldozatául. A boltok nyakra-főre kiárusítanak. A minorita rendház földszintjén felhalmozott zsidó bútorokat, ruhákat, háztartási eszközöket is ugyanekkor kótyavetyélték el. A vásárló közönség — Eger salakja — fizetett is, nem is. A cigányok a lopott holmi értékesítéséből esztendőkön át vígan éltek. A boltok után következtek a pincék. A pincék kifosztását német katonák kezdték, civilek folytatták. Vedrekben, kupákban, fonott korsókban hordták szét a lopott bort. Néhol a csapokat elfeledték elzárni, és a részegek bokáig gázoltak a drága borban. Persze nincs karhatalom! A honvédség elsőnek hagyta el a várost. Eltávozását két akasztással tette emlékezetessé. Nov. 12-én két katonaszökevényt egyszerre akasztottak a Hangya sarkán, a piacon (a sarokfát, amelyre Braun kereskedősegédet felfüggesztették, azóta kivágták) és a Lyceum sarkán. A katonasággal kb. egyszerre távozott a rendőrség. Elment a tűzoltóság is. A legnehezebb időkben Eger fecskendők, szivattyúk, mentőkocsi nélkül maradt. Öregemberek, fertálymesterek látták el ezentúl a rendfenntartási teendőket; a balkarjukon fehér zsebkendő, a kezükben furkósbot. Nov. 13-án megszűnt a közvilágítás. Utoljára, még nov. 15-én villant fel az elektromos fény, [s] aztán örök éjszaka borult az elcsendesedett városra. (A villanylámpák újra máj. 16-án gyulladtak ki a lakásokban, az utcán máj. 24-én.) A nyilasok arra a hírre, hogy a szovjet csapatok hatalmunkba kerítették a budapest—miskolci fővonalat, megzavarodva futkostak fel s alá, akár a megriasztott patkányok. A nyilas főispán nov. 20-án kereket oldott. A megyei tisztviselőket is szerette volna magával vinni. De dr. Bartha István h. árvaszéki elnök megmondta neki kereken: „Mi nem fecskék vagyunk, de verebek, ide valók vagyunk Egerbe, illetve a megyébe. Kitartunk őrhelyünkön a viharban is. Vegye tudomásul a főispán úr, hogy nem megyünk, még ha mindjárt fegyverrel fenyeget is bennünket." A nyilas kormányzat semmiről sem gondoskodott. A város élelem, tüzelő, világítóanyag, betegek szállítására alkalmas hordágyak hiányában a legsötétebb jövőnek nézett elébe. A vasútállomás főnöksége bárgyún engedte széthordani a szenet, a petróleumot, a raktárházak faanyagát ahelyett, hogy azokat az óvóhelyeknek juttatta volna. 27