Új úton… Válogatott dokumentumok a felszabadult Heves megye életéből - Tanulmányok Heves megye történetéből 4. (Eger, 1980)

I. Bevezető

úgy — [olvashatatlan aláírás] megjegyzéssel — szintén szögletes zárójelbe tettük. e) Minden egyes forrásszöveg után ötödik elemként kurzívval szedve az irat terjedelmére — ha több oldalról van szó —, külső jegyeire, pl. kézírás, gépírás, sokszorosítás, stencilezés stb. utaltunk. A jellegére, hogy fogalmazványról vagy másolatról van-e szó, csak akkor teszünk említést, ha nein eredeti az irat. Általában minden szervnél és testületnél, ha bélyegzőt használt, egyszer feltüntettük a bélyegző teljes szövegét is. Amennyiben saját kézjeggyel látták el az iratot, szintén jeleztük ezen a helyen. Ezeket követi a dokumentumot őrző intézmény megjelölése, majd az iratot létrehozó vagy az irattározó szerv, testület stb. neve. Ha közölve volt a dokumentum, úgy az eredeti jelzet után megadjuk a közlő hely címét, a kötet, az oldal és a dokumentum számát. Például Sorsforduló I. 5261310., ami azt jelenti, hogy az irat a fentebb már említett forrásgyűjtemény I. kötetének 52G. lapján a 310. sorszámú dokumentum. f) Hatodik elem — petittel szedve — a lábjegyzet. A forrásszövegnél elmondottakhoz csak annyit kívánunk még hozzáfűzni, hogy a szövegrész külzetén előforduló észrevételek, utasítások, amennyiben lényeges szempontokat közölnek számunkra, szintén ebben a részben találhatók idézőjelbe téve. A közölt források kezdő és befejező időpontja is, úgy érezzük, magyarázatot kíván, ugyanis akik járatosak a megye felszabadulását és az élet megindulását tárgyaló eddig megjelent irodalomban, feltehetik a kérdést, hogy miért csak 1944. november 14-i az első közölt forrás, amikor az 1945-ös közigazgatási beosztású megye egyes községei már október második felében felszabadultak. A kérdés jogosságát elismerve azonban tudnunk kell azt, hogy a felszabadulás után a közigazgatás nem mindenütt állt azonnal helyre, ugyanis a jegyzők jelentős része elmenekült, vagy katonai szolgálatot teljesített, s ha helyükön maradtak is egyesek, felsőbb összeköttetés hiányában tevékenységüket nem foglalták írásba. Sokkal fontosabb volt mind az ő számukra, mind pedig a többi írástudó egyén számára, hogy az első napok és hetek égető problémáin segítsenek, mint az ennek során végzett tevékenységük írásba foglalása. A helyi önkormányzati szervek és a nemzeti bizottságok pedig csak jóval a községek felszabadulása után — kÍ3 számban december végére, döntően azonban csak január elején — kezdtek megalakulni. Ezek az okok játszottak szerepet abban, hogy a legelső korabeli irat csak 1944. november 29-i keltezéssel szerepel a dokumentumok között, de az első fénykép is csak október 30-i eseményt örökít meg. 20