Csiffáry Gergely: Az egercsehi szénbánya története 1901–1976 - Tanulmányok Heves megye történetéből 3. (Eger, 1977)
A kőszénbányászat kezdetei a Bükk-hegységben
dunk. Szitntón az egri káptalan földjén, a bátori erdőben létező kőszénbányát a káptalan 1842—1845 között 3 évre, évi 20 Ft bérösszegért Morandi Pál egri polgárnak bérbe adta. A kezdeti próbálkozásnak csak annyi lett az eredménye, hogy Morandi „a bányától a csinált útig vezető utakat szekerek járására alkalmassá tette." 1 1842ben a Bátorban folyó kutatások eredményeként először jelenik meg a hír a bányászati irodalomban. „Bátor mellett pedig hatalmas rétegekben találtatott a kőszén." 5 1860-tól a káptalan újabb kutatásokat végeztet a területen. Az itt folyó szénkutatásokról, termelési műveletekről Uxa József egri főkáptalani bányafelügyelő adott alaposabb leírást. 9 1860-ban Eger mellett, Egerszalókon, Bátorban, Baktán, és Szarvasikőn kezdtek kőszéntelepet kutátni. Ez évben 4 kutatótárót hajítottak és 4 kutatóaknát mélyítettek. Eger határában (Keleti oldal) a káptalani Téglaégető mellett 36 öl mély fúrás nem hozott eredményt. 1 0 A baktai, szarvaskői és a bátori határban megelőző fúrások után 3 telepet fedeztek fel. A fúrások 10 ölnél nem voltak mélyebbek. A fúrások helye a Szénkő—Tólápa völgyben volt. A feltárt széntelepék vastagsága: az I. telep 1 öl, a II. és III. telep 4—4 öl vastag. Az I. és II. telep között 8 öl, a II— ill. telep között pedig 3 láb vastag agyagréteget mértek. Megemlíti, hogy a szenet „változó szélességű" vetők darabolják. (A „változó szélességű" vetők fogalmán, az elvetési magasságot kell ez esetben értenünk.) A budai bányakapitányság helyszíni szemléje után — a mintegy 100 352 D-öl területen — a szénkészletét 20 millió q-ra becsülte 1860-ban. A területet Gábor-vájna-telek alatt bejegyeztek a bányatelekkönyvbe. Az itt folyó széntermelést a rossz útviszonyok mellett a vízíbetörések veszélyeztették, nehezítették. 1863-ban 6 öl mélységű vízaknát (függőleges aknát) mélyítettek, ahonnan a vizet 2 akós edényekkel, emelőcsiga segítségével éjjel-nappal merítették. Leírásából egy 1866-ban bekövetkezett szokatlan eseményről szerzünk tudomást. Széntermelés közben, a középső telep művelése során elérték a víztartó homok- és kavicsréteget. Emiatt — a kb. 500 köb öl 1 1 üres bányatérségeket — a bezúduló óriási víztömeg öt óra alatt megtöltötte. Az eset olyan gyorsan történt, hogy a bányában dolgozók is alig tudtak kimenekülni. A bánya víztelenítése a kezdetleges eszközökkel — meregetés kézi erővel —, az állandó jelentős vízhozzáfolyás miatt sok gondot okozott. Végül egy, a víz elvezetésére szolgáló ún. víztárna létesítéséhez fogtak, amely a csekély lejtés miatt 90 öl hosszú volt és 1868. február 25-én készült el. A víztelenítéssel 'kapcsolatban említi, hogy a vizet fúrt lyukakon, részletekben kellett lecsapolni. A termelt szén egy részét az érseki uradalomban (Nagytálya, 10
