Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
arra vonatkozóan is intézkedés történt, hogy a fuvarozók kapjanak elegendő vasat lópatkó és kerékráf céljára. Nehezen ment a fuvardíjak rendezése, így csak 1921 márciusában került rá sor. Az új rendelkezés értelmében 2 km-ig 20 K, ezen túl minden + kilométer után 10 K fuvardíjat kellett fizetni. Az egyre sürgetőbbé váló gondok miatt kő- és kavicsszállításra versenytárgyalást is kiírtak. Az 1921. évben 18 210 m 3 kavics és 1520 m 3 útalapkő szállítását hirdették meg. Súlyosbította a helyzetet a korona értékének állandó csökkenése, a lakosság ellátásának hiánya, a munkabérek leszállítása stb. A közlekedés feltételeit viszont biztosítani kellett, mert annak hiánya az élet minden területére kihatással volt. Az alispán megragadta azt is, hogy katonai munkásosztagokat is igényeljen. Egy-egy osztag 40 emberből állt, akiknek elszállásolásáról, élelmezésükről is a katonai parancsnokság gondoskodott. A sokoldalúan átgondolt, megszervezett út-, híd javítási, -építési feladatok az ismertetett okok miatt igen lassú ütemben haladtak. Nehézséget okozott a munkálatok pénzügyi fedezetének a folyamatos biztosítása, a rendszeres, évenként elkészített költségvetés ellenére is. Többször is kellett a törvényhatósági bizottságnak előleget biztosítani a vármegyei útalapra. Pl. 1921. január 19-én és március 25-én, 100—100 ezer koronát utalt át az alispán az útalapra, 24 8 vagy pótadókivetéssel igyekeztek fedezni a hiányzó összeget. A közlekedési viszonyok javítására irányuló, a Tanácsköztársaság leverése utáni erőfeszítések tehát igen jelentősek voltak. A válságos politikai és gazdasági helyzet azonban az erőfeszítések realizálását fékezték, hiszen az elsősorban a földbirtokosok és a tőkések hasznát szolgáló út- és hídépítéseket a dolgozók terheinek növelésével igyekeztek megvalósítani. E feladatok kivitelezésében — ha ugyan alapvető érdekellentétek nem is voltak — a teherviselés mélyítette a két osztály közötti ellentétet. 5. A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG SZOCIÁLIS ÉS EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZKEDÉSEI A Tanácsköztársaság leverése után, a finánctőkések és nagybirtokosok uralmi rendszerének kiépítését nehezítette a megye lakosságának rendkívül válságos szociális és egészségügyi állapota. A mostoha egészségügyi viszonyokat, a nyomorúságos szociális viszonyokkal magyarázhatjuk. Ide tartoznak a rossz lakásviszonyok, az alacsony, egészségtelen, túlzsúfolt, nedves lakószobák, a községekben nyáron a nagy por, ősszel és tavasszal a sár és a belvíz, a 93
