Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
nácsköztársaság leverése után visszakerült a vármegye pénztárába, hiánya a visszaszállításig mégis jelentős pénzügyi zavart okozott. 155 Növelte a vármegye háztartásának válságos helyzetét a rohamos pénzromlás is. A vármegye háztartása szigorú szabályokon, törvényeken alapuló költségvetésből állt, s ha bevétel és kiadás fő oldala közötti összhang megbomlott, akkor jelentős zavarok keletkezhettek. Ezt az egyensúlyt bontotta meg a hadikölcsönkötvények vásárlása és az értékek elszállítása. A háztartás nyilvántartása igen bonyolult könyvelési folyamat volt, amelynek egyik lényeges tartozéka a Törzskönyv volt, amely tartalmazza a vármegye, valamint a kezelése és felügyelete alá tartozó alapok, alapítványok és intézetek ingatlan vagyonát, s az abban bekövetkezett változásokat. „A Törzskönyv célja az ingatlan vagyon lényeges ismertető jeleit, mindenkori álladékát, hasznosítási módját, értékét és tiszta jövedelmét, a tulajdonos kezelési ágazatok (alapok) szerint csoportosítva, részletesen és híven feltüntetni, miért is a törzsvagy ónban előforduló minden változásról (gyarapodás vagy fogyatkozás) a számvevőséget értesíteni kell." 156 Sajnos, ez a nagybecsű okmány a Heves vármegyei törvényhatóságnál nem maradt meg, így még csak megközelítőleg sem lehet hitelesen megállapítani a vármegye vagyonát, csak az 1927. évi Háztartási alap főkönyve ad némi eligazítást a bevételeket illetően. 15 7 így alapvetően a költségvetés és költségvetési gazdálkodás nyilvántartásaiból lehet tájékozódni a törvényhatóság háztartásáról. A vármegye költségvetése három fejezetből és függelékből tevődött össze. I. Fejezet. Háztartási költségvetés. Ez feltüntette a vármegye közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásait és bevételeit, amely összegezett és részletezett részre, valamint szükségletre és fedezetre oszlik. II. Fejezet. Nyugdíj költségvetés. Az állam csak a tényleges vármegyei alkalmazottak illetményeinek biztosítását vállalta, a nyugdíjakról a vármegyének saját hatáskörében kellett gondoskodnia. A nyugdíj költségvetés szükséglet- és fedezetrészből állt, mindkét rész rovatokra oszlott. Az egyesített vármegyei nyugdíjalap hiányát a vármegyei pótadókból kellett fedezni. III. Fejezet. Az alapok költségvetése. A vármegyei alapok költségvetésében, az egyes alapok szerint elkülönítve sorolják fel rovatonként a vármegye rendelkezése alatt álló mindazokat az intézeteket (kórház, iskola, múzeum stb.), amelyek kiadásait egészében, vagy részben a vármegyének a hozzájárulása fedezi, kivéve az útalapot. Függelék: A vármegyei pótadók kiszámításához szükséges adatokat részletezte és azokat az alapokat sorolta fel, amelyekhez nem volt szükség a pótadókból való hozzájárulásra. 15 8 71
