Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
egyhangú közóhajban, hogy egyedül csakis ő lehet az ország kormányzója." 10 5 A választás napján a következő távirati üdvözletet küldte el az alispán Horthynak: „Magyarország kormányzójává történt megválasztása alkalmából Heves vármegye közönsége nevében mély hódolattal és hazafias lelkesedéssel üdvözlöm Főméltóságodat, kérve, hogy ismert lángoló hazaszeretete, erélye és képzeletet felülmúló tevékenysége által, szegény hazánkat a boldogulás útjára vezetni méltóztassék. . . .Heves vármegye közönsége és tisztikara Főméltóságodnak rendelkezésére áll és teljes erőnkkel igyekezni fogunk nagy munkájában reánk bízandó teejidők pontos teljesítésével, sikereihez hozzájárulni." 10 6 Horthy kormányzóvá választásával azonban nem zárult le a végleges államfő megválasztásának vitája. Heves megye hivatalosan nem tett javaslatot a király személyére vonatkozóan, hanem inkább a szabad királyválasztás álláspontjára helyezkedve, a nemzetgyűléshez küldött feliratában hangsúlyozta, hogy a magyar nemzeti királysághoz ragaszkodik. Mielőtt azonban: „. . .a végleges államfőt kijelölnék, alkottassék meg az alkotmánybiztosító új alaptörvény, mely az alkotmány harcokat eleve kizárja," 10 7 — hangzik a felirat. Heves megye uralkodó osztályának tagjai is azon az állásponton voltak, hogy most már záruljon le a végleges államfő megválasztásának kérdése. A végleges rendezést elsősorban a nagytőkések és nagybirtokosok készültek kézbe venni. Arra törekedtek, hogy szilárd parlamenti többséget hozzanak létre, a kispolgári középrétegek visszaszorításával. Viszont harc bontakozott ki közöttük: egy részük a dualizmuskori kormányzást, vagyis a Habsburg-restaurációt szerette volna, más részük a királykérdés napirendről való levételét akarta. Ez utóbbiak a szabad királyválasztók útjára léptek, természetesen a kül- és belpolitikai helyzetnek megfelelően taktikázva A KNEP többsége legitimista, a kisgazdapártiak szabad királyválasztók voltaik. A két párt közötti súrlódás szinte állandó; a földreform kérdése, a közigazgatás államosítása, a gabonaforgalom szabaddá tétele mind olyan kérdés volt, amelyben az ellentétek nem csitultak. A földreformtörvény kialakításában a KNEP nézete került előtérbe a törvényhatósági bizottságban, mert a megszerkesztett felirat csak mérsékelt földreformot javasolt, a földbirtok egészségtelen feldarabolását igen károsnak és veszélyesnek tartotta a mezőgazdaság megerősödése szempontjából. 10 8 A Kisgazdapárt szorult háttérbe a közigazgatási reformtervezettel kapcsolatban is, mivel a törvényhatóság tiltakozott annak bevezetése ellen, azt: „...határozottan károsnak tartja. A vármegyék 56