Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
II. Hevesvármegye Törvényhatósági Bizottságának erőfeszítései a hatalom visszaállításáért 1919. május-1921. április
a pártfogókat, meg kellett nyerni minden számottevő ember támogatását. Heves megyében nagy örömmel, lelkesedéssel fogadták a megye előkelőségei, s nem is távozott üres kézzel. Az alispán jelentésében így ad számot Horthy látogatásáról: „örömmel jelentem, hogy a nemzeti hadsereg bálványozott fővezére, nemzetünk reménye: Horthy Miklós, folyó hó 11-én (december) meg-, látogatta Hatvan községet, Gyöngyös és Eger városokat, megszemlélte az itt elhelyezett csapatokat és fogadta a hatóságok és testületek üdvözléseit. Ezen örvendetes eseményből kifolyólag indítványozom, hogy nemzeti hadseregünk fővezérét táviratilag üdvözölni méltóztassék azon hő óhaj kifejezése mellett, hogy szétzüllesztett hadseregünket mielőbb talpra állítva és harcképessé téve, hazánknak a nemzetek koncertjében kellő súlyt biztosítson és területi integritásunkat védje meg. Egyben indítványozom, hogy a nemzeti hadsereg céljaira az általam kijelölendő alapokból 50 000 korona adományt méltóztassanak megszavazni azon kijelentés mellett, hogy a megyei laktanyák helyreállítási költségeit az állampénztár fedezze." m Heves megye urainak is kellett a fegyveres védőszárny, hiszen legjobban a bolsevizmustól féltek. A román csapatok elvonulásával, a Friedrich-kormány törvényesített intézkedéseivel a munkásokkal, bányászokkal és szegény nincstelen parasztokkal is simábban, gördülékenyebben, de annál drasztikusabban ment a leszámolás. Most már nem kellett osztozkodni a románokkal a gyilkolásokban. A karhatalmi alakulatoktól az ügyészség 1919. szeptember elején vette át a politikai foglyokat. „1919. december l-ig összesen 700 kommunista pert tett folyamatba és 168 egyén ellen nyújtott be vádindítványt az ötös tanácshoz". 8 n A törvénytelenség, az önkényeskedés mindennapos jelenség volt. A fehér tisztek két ízben is megszállták a fogházat. Ilyenkor a vezetőügyész „eltűnt", a fehérterroristák pedig kényük-kedvük szerint jártak el a védtelen folgyokkal szemben. Utötték-verték, kínozták őket, állig felfegyverzett katonák látták el a fegyőri feladatot. A szokásos sétát gépfegyverekkel, kézigránátokkal felszerelt katonák vigyázták. Azonban nemcsak a politikai foglyok voltak kitéve az embertelen megalázásoknak, hanem hozzátartozóik is. Munkát nem kaphattak, segélykérelmüket elutasították. Mivel képtelenek lakbért fizetni, úgy kénytelenek a város szélére, szükséglakásokba kiköltözni. A kommunisták jogsegélyt sem kaphatnak, a jogászok nem mertek védnökséget vállalni mellettük. A Tanácsköztársaság hős fiainak véres megkínzását, kivégzését „a magyarságnak a forradalmároktól való megtisztításáért és a kereszténységért" végezték. A fehér_ terror különítményesei darutollal ékesítve mutatták magyarságukat, 49
