Grúz János: Heves vármegye törvényhatósági bizottságának tevékenysége 1919–1929 - Tanulmányok Heves megye történetéből 2. (Eger, 1977)
I. A törvényhatóságok szervezete és hatásköre
látására szerveződött az árvaszék, amelynek egy elnöke és legalább két ülnöke volt, s tagjai voltak ezenkívül a tiszti ügyész, a számvevő, egy jegyző és a közgyám. Az árvaszék igen jelentős és felelősségteljes feladatot látott el, hiszen gyakran igen nagy összegeket kellett kezelni teljes felelősség mellett. Ennek ellenére előfordult hanyag pénzkezelési panasz, melyet csak fokozottabb ellenőrzéssel lehetett csökkenteni. A törvényhatóság viszonylag meglehetős csekély és jórészt meghatározott célra lekötött pénzvagyonnal is rendelkezett, amelynek technikai kezelését a főpénztáros és pénztárnokok látták el. Mint már szóltunk róla, a közgyűlés által jóváhagyott költségvetési keretek között a pénz utalványozását az alispán végezte. Munkájukat a főszámvevő és számvevők ellenőrizték. A pénztárosok és számvevők munkáját a törvényhatóság törzsvagyonának, a pótadókból befolyt összegeknek és a kormánytól kapott szubvenció kezelésének és adminisztrációjának ellátása képezte. A törvényhatóságok központi tisztviselőinek sorát az egyes szakfeladatokat ellátó vármegyei szakszolgálati tisztviselők (főorvos, főmérnök, levéltárnok és állatorvos) zárták. A választott és kinevezett tisztviselők elsősorban a főispánnak tartoztak felelősséggel, illetve a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának. A törvényhatósági központi tisztviselők a megyeszékhelyen dolgoztak, a községek irányítását nem közvetlenül, hanem a kültisztviselőkön keresztül látták el. A vármegyét kisebb földrajzi egységekre osztották, a járásokra, amelynek első tisztviselője a járási főszolgabíró, beosztottjai a főispán által kinevezett szolgabíró(k), írnokok, közigazgatási gyakornokok, valamint a járási orvos, állatorvos voltak. A főszolgabírót a megyei közgyűlés választotta meg, s: „utasításait... az alispántól és az alispán útján veszi, s közvetlenül azzal érintkezik". 3 3 Hatásköre igen kiterjedt, kisebb területen ugyan, de sok szempontból felül is múlta az alispán hatáskörét, hiszen a járás területén minden — akár önkormányzati, akár központi — igazgatás által kezdeményezett intézkedés az ő kezébe futott össze. Ezeket az intézkedéseket a főszolgabíró hajtotta végre vagy hajtatta végre a községi elöljáróságokkal és ugyanakkor csaknem minden, a községek által kezdeményezett, felső megerősítésre szoruló ügybe jelentős beleszólása volt. Pontos ügyköre szinte meghatározhatatlan, gyakorlatban az élet minden területére kiterjedt. A járásnak nem volt önkormányzata, nem voltak testületei; a főszolgabíró volt az egyetlen szerve. A főszolgabíró az alsó fokú általános közigazgatási hatóság: „A főszolgabíró közvetlenül irányítja a községi szervezet megújítását: kitűzi a képviselőtestület választá26
